Más 2,5-3 éves gyerkőcnek is gond van a hallásával ha kértek tőle valamit?

Sajnos elég szelektív a hallása! :(

Remélem ez az óvodában megváltozik vagy még előtte!!!! (júliusban lesz 3 éves)

A 2 évesem is ilyen:)

Nem rosszaság, leköti annyira, amit csinál. Kb. úgy közelítem meg, ahogy én is szeretném ha tenné, ha csinálok vmit. Ne várja el tőlem, hogy most azonnal, szóljon, de várja meg hogy odafigyeljek, netán befejezzem, amit csinálok (pl. letegyem a kezemből).

Még 4,5 évesen is ilyen a fiam, pedig már 2 éve ovis :)))

Persze a "kérsz csokit/fagyit/stb" kérdésre egyből figyel... :D

Kb. 3 éves korig ez természetes jelenség, kb. 1-3 életévek között jelenik meg fél éves, másfél éves időszakra a dackorszak, ami szorosan összefügg az én-tudat kialakulásával, mindezek miatt rendkívül fontos, hogy megélje! Minél többször engedd meg, hogy dacos legyen, ellenkezhessen, különben felnőtt korára nem fog tudni nemet mondani, szelektálni megfelelően a dolgok között, befolyásolhatóvá, irányíthatóvá válhat, vagy ellenkezőleg: felnőttként fogja bepótolni az akaratosságot, ha gátolnád a dacossága megélését. Azonban amikor napirendet érintő, vagy más, alapvető tényezőről van szó, legyél határozott, következetes, egyben barátságos, és ez esetben tartasd be vele, de ha hisztizik, engedd kifejezni érzelmét! Ez nagyon fontos! Ne akard uralni, hanem éreztetni vele: van, amiben a felnőtt dönt, aki vigyáz rá! Valamint fontos a kongruencia: azt mutasd felé, amit érzel; kiváló a megérzése a kicsiknek, a szüleivel, pláne édesanyjával szoros telepatikus kapcsolata van, és ha a felnőtt hazudik neki, vagy mellébeszél, általában árt a lelki fejlődésének. Neki még nehéz dolga van, toleránsnak kell lenni vele, szeretetre, és rengeteg türelemre, megértésre van szüksége, e téren is!

(Remélem a szervi okot kizártad és "szelektív" hallásról van szó.)

Amiket eddig írtam, nagy eséllyel még benne van gyermeked.

Hamarosan nagy részt megváltoznak az okok gyermeked életében, ugyanis 3-6 évesek esetén már nem beszélünk dackorszakról, akkor már nem fordul elő, hacsak nem átmenetileg pár hétre esetleg hónapra mint regresszív dackorszak, vagy ha nem áll fent pszichés probléma. Az ovisok hasonló megnyilvánulásának alapvetően más az oka: akaratosságuk és szándékos figyelmetlenségük mögött már beidegződött rutin állhat a felnőttek "tesztelésére", a felnőttek manipulálásának kipróbálására; ez esetben szinte minden esetben a következetes hozzáállást javaslom: barátságosan, határozottan jelezni kell számára mit kérünk ÉS HOGY MIÉRT. Az, hogy érezteted vele: nem hatalmi vágyból akarod őt irányítani, hanem mert tudod, szüksége van neki arra, amire kéred (indokold meg tehát neki), és az, hogy adott helyzetben aktuálisan magyarázatot adsz neki arról egyszerűen, tömören, hogy miért vársz el tőle valamit, vagy miért közölsz vele valamit, mindaz segíti őt abban, hogy megértse: nem érhet el az ilyen felnőttnél manipulatíve semmit (csak ha nyíltan kérést intéz a felnőtt felé és tapasztaltja, hogy megvitatható számos esetben, ha kér valamit), azonban megérti azt is : ha együtt működik a felnőttel, az kölcsönösen előnyös, és minél szeretettelibb, megértőbb a gyermek felé a felnőtt, annál inkább engedni fog a felnőttnek az óvodás gyermek, persze ha értelmes, szükséges elvárásokat és közlendőket intéz az óvodáskorú gyermeke felé.

( . . . Pontosítok: a dackorszakra nézve a 3. életév többnyire az átmenet;

a NEGYEDIK ÉVTŐL mondható el, hogy NEM fordul elő a DACkorszak tünetegyüttese (hanem a manipuláló jelegű akaratosság), kivéve olykor pár hétre regressziós okokból, valamint kivételt képez a pszichés probléma, pl. érzelmi-akarati fogyaték úgy mint magatartászavar, figyelemzavar.)