Mikor változott meg, ha egyáltalán változott, nagyon visszahúzódó, szégyenlős gyereked?

Az en lanyom - most mar 6 eves, szeptembertol iskolas lesz - is eleg csendes, visszahuzodo. (otthon persze nagy a szaja, hihetetlen szovege van...) A bolcsiben, es oviban sem volt gond a beilleszkedessel. Nem volt soha a kozeppontben, sokszor egyedul jatszott, de jol erezte magat. Az oviban mar volt is neki baratnoje, akivel most joban vannak, egy osztalyban kezdik a sulit.

Szovel tenyleg ne aggodj, foleg a gyerek elott ne ereztesd az aggodalmad!

Elég szomorú, hogy arrogáns a vezető óvónő, és ha valóban -úgyszólván- "vizsgahelyzetet" teremtett az óvodai felvételin, az esetben .... na jó, nem mondok kritikát róla, az eset önmagáért beszél. Javaslom, próbáld máshova beíratni; tudom, manapság túl kevés az ovi, sok szülő örül, ha egyáltalán sikerül felvételt nyerni egy oviba, olyan kevés a hely, de én a helyedben akkor várnék még az ovikezdéssel, ha máshol -ahol kompetens és gyermekszerető óvodapedagógusok vannak- ha máshol jelenleg nincs férőhely. Azonban ha valóban ilyen a vezető óvónő, vagy bármelyik óvodapedagógus, aki gyermeked leendő csoportjában dolgozik, akkor az plusz stresszforrás lenne neki és szorongóvá válna, tehát ne add közéjük, ha javasolhatom. Amúgy meg alkati kérdés, ő csak azok előtt szeret megnyilvánulni, akikhez érzelmileg erősen kötődik. Tehát megnyugodhatsz, a leírásod alapján rendben levőnek látszik gyermeked. (Persze látatlanban nem lehet erről biztosat mondani, de leírásodból kiindulva semmi baj nincs gyermekeddel.) Amikről eddig írtam, ezek tartalmazzák a legvalószínűbb okokat. Hogy mit tegyél? Maradj továbbra is szeretetteli, türelmes, elfogadó az irányába. Persze legyél adott esetben következetes és határozott (egyben baráti, barátságos), ha alapvető nevelési kérdésről van szó úgy mint napirend (pl. délutáni alvás, esti alvás, bár legyél kellően rugalmas is ebben).

Az alkati jellegen felül lehet persze, hogy jelenleg is szorongó. Nevelési tanácsadóban tudtommal ingyenesen végeznek játékterápiát 2-8 évesek számára, a gyerekek élvezik, persze nem garantáltan olyan oldottak, mint egy szülővel, akiben érzelmi biztonságot látnak (már ha kialakult a szülő-gyermek között a szeretetteli viszony, mondom ezt általánosságban). A játékterápia (és a gyermekrajzelemzés, több heti gyermekrajzból) kitűnő helyzetképet ad a gyermek lelkiállapotáról, kiderülhet, hogy szorong-e és mitől, volt-e traumatizálva, akár pl. magzati korában, esetleg nem is tűnt fel neked a terhesség alatt vmi probléma, de egy magzat igen érzékeny, még az érzelmekre, gondolatokra is, tehát ezt is jó kiszűrni. Ha nem állapítanak meg ilyen gondot (ez a valószínűbb), akkor marad mindazon javaslatom, melyeket az első bekezdésemben írtam. Ha találnak pszichés problémát, akkor pl. kineziológia segítségével feloldható, de magas az óra díja, ezért esetleg ingyenes megoldásként javaslom: gyermekpszichológus(ok) (nevelési tanácsadóban) tovább foglakozzanak vele.

A kineziológia még jobb módszer, a játékterápia remekül kiegészíti, de utóbbi tudtommal ingyenes, míg a kinez óradíja igen magas.

A fiam 5,5 éves. Az óvodában legtöbbször egyedül játszik, de ez nem feltétlen a visszahúzódásábl ered, hanem inkább mindent úgy talál rendben, ahogy ő csinálja.

Mostanában voltunk vizsgahelyzetben:

már előző évben is járt zene iskolába, de most egy másikba akartam íratni. Az újban volt felvételi. Nagyon ügyes a fiam, de ilyen helyzetekben nem nagyon szeret meg se szólalni. Nagyon kedves, de határozott volt a zenetanárnő. Végül minden feladatot megcsinált, hiába először nem is akart megszólalni, a végén még énekelt is.

Szerintem egyáltalán ne erőltesd, hogy beszélnie kelljen, inkább ha kérdezik, akkor beszélj a nevében, kezd el a mondanivalót, hátha akkor ő is kedvet kap az élmények közléséhez.

Én így szoktam, aztán néha alig lehet lelőni a fiam, annyira belejön a beszédbe. Ha látja, hogy neked van bizalmad a másik felnőtt felé, akkor ő is bátrabban mesél.

Illetve látja, hogy mit várnak, miről beszéljen.

A nagyobb lányom 3 évesen ment oviba. Az első évben olyan aktív volt, mint egy cserép virág. Nem volt vele baj, de nem barátkozott, csak pakolta a plüssöket meg pónizott egész nap szótlanul. A faliújságon hiába kerestem a munkáit, nem csinált semmit mert kiscsoportban még nem erőltették semmire a gyerekeket, csak próbálták bevonni a kézműveskedésbe/rajzolásba, de nem volt kötelező részt venni.

Év végén mondták is, hogy jó lenne ismételni a kiscsoportot. Úgyis necces, hogy majd menjen-e suliba, valószínűleg úgyis ismételné a nagycsoportot, akkor inkább a kiscsoportot... Belementem, nem is bántam meg. A második kiscsoportban amikor megjelent a Télapó és a gyerekek egyesével odamehettek beszélni vele, az én lánykám az ölébe ült, kinyitotta a száját, és azóta se fogta be.

Most 9 éves, és a szájánál csak az önbizalma nagyobb.

Úgyhogy lehet hogy a te lányod is változik, lehet hogy félénk és visszahúzódó lesz, lehet hogy kinyílik a szája és ő lesz az ovi kis fecsegője, de az is lehet hogy ő lesz az ovi réme, aki pár maflással lerendezi a többieket ha vélt vagy valós sérelem éri (mint nekem a kicsi az angyali ártatlan pofikájával, akiről a bölcsiben derült ki, hogy egy báránybőrbe bújt farkas).