Gáz vagy probléma ha egy bő 2 éves gyereket minden nap babakocsiban sétáltatnak?

Mielőbb meg kellene tanítani közlekedni, különben még tizenéves korában is tologathatják babakocsiban. Először valami olyan helyen, ahol kevés autó jár, ott nem lesz baleset és lehet hisztizni, gyerek után rohangálni, fegyelmezni, stb.

Egyébként maga az a tény, hogy babakocsiban tologatják, nem gáz, viszont az oka annál inkább.

:D Bocsi, h írok, mert én nem vagyok anyuka, de egy kiskori saját emléket írnék le.

Nem voltam sosem rossz gyerek, de rettentő lusta voltam, tényleg kb mindenre, amihez mozogni kellett. Ebből adódóan sétálni sem szerettem, már ovis voltam (talán kiscsoportos), vagy még bölcsis, szóval a lényeg, h kb olyan 3 éves, és anya még mindig a sportbabakocsiban kellett, h toljon.

A változást az hozta, h egyszer "sétáltunk", és összetalálkoztunk egy csoporttásrsammal, és az a kisgyerek kézenfogva sétált az anyukájával, én pedig ugye a babakocsiban ültem. Jól rácsodálkoztam a dologra (talán elszégyelltem magam, v nem tudom), kimásztam a kocsiból, és onnantól kezdve már nem akartam visszaülni. Erre konkrétan emlékszem, szóval nem elmondás alapján tudom. A lényeg, h csak lehet, h el kéne magyarázni a kicsinek, h a nagy gyerekeknek már "ciki" babakocsiban ülni, sokkal menőbb, ha szépen tud anyukával sétálni.

Bocsi, ha nem segítettem!

Szerintem egy kétéves gyerek még teljesen jó helyen van a babakocsiban a városi közlekedésben, persze szüksége van a szaladgálásra, de erre találták fel a játszótereket, parkokat, stb.

Én eleve nem indulok sétálni (nálunk a séta a levegőzést jelenti) befelé a városba, mert pont azért viszem ki a gyerekeket, hogy levegőn legyenek. Tehát forgalmas hely kizárva. Vagyis ha forgalomban közlekedünk, annak a célja bevásárlás, ügyintézés, de nem levegőzés. Ebben az esetben babakocsi és hajrá.

A levegőzés az udvaron való játék, a játszótér, a városszéli kis ligetes erdő, ahol viszont nyugodtan mehet a gyerek kedvére.

Szépen lassan megtanulja minden gyerek, hogy elrohanás nélkül kell anya vagy apa mellett menni, kézen fogva, de nem feltétlenül kétévesen, a dackorszak kellős közepén fogja elfogadni.

A lányom kb. két és fél éves volt, amikor el tudtunk kezdeni normálisan sétálni, addig őt se lehetett kordában tartani. Most lesz hároméves és nyugodtan mehetek vele úgy, hogy a tesóját tolom a babakocsiban, ő meg jön mellettünk kismotorral.

Előbb-utóbb elég érett lesz rá minden gyerek, hogy felfogja, hogyan kell közlekedni és miért. De mindez nem feltétlenül várható el egy kétévestől. Habitus kérdése, van olyan kicsi, aki már másfél évesen szépen sétál és van olyan is, akivel még háromévesen is nehéz. Türelem kell hozzá, szépen, lassan, fokozatosan kell ránevelni, először csak a szomszédig menni kézen fogva, aztán lehet egyre messzebb.

Én beszereznék a helyében egy babahámot azzal jól lehet közlekedni városban is.

Az én nagyobbik fiam 28 hónapos és szépen sétál velem kézen fogva vagy mellettem a kis tesót tolva, de itt a nála idősebb gyerekeket babakocsiban tolják olyankor mindig megkérdezem magamtól hogy ők vagy én csinálom jól???

Nekem most 20 hónapos a fiam, és szépen sétál velem. Kizárt, hogy állandóan babakocsizzunk, mert augusztusra várjuk a tesót, és nem fogok egy újabb babakocsit venni. El se férne egy ilyen tesókocsi nevű monstrum a lépcsőházban, meg pénzem sincs rá. Szóval én 1,5 évesen úgy döntöttem, hogy megtanul sétálni és pont. Pedig örökmozgó, rettenetesen eleven, akaratos, hisztis gyerek, de nem érdekel, meg kell tanulni sétálni :) Ráadásul nem is igazán érdekli a játszótér (utálja a homokot és a hintát, a rugós állatokon nem ül fél percnél többet, mert ő nem tud csak úgy ücsörögni, max a csúszda érdekli) úgyhogy nálunk a délelőtti levegőzés a sétálást jelenti. Sőt, néha kénytelen vagyok vele kimenni forgalmasabb út mellé is, mert buszmánia van :D Este meg az apja max kiviszi játszóterezni és ő tud utána rohanni, meg elkapkodni a csúszda aljában.

Szóval: szerintem bizonyos mértékig szoktatás kérdése az egész. Persze vannak biztos jó gyerekek, akik mindig szépen közlekedtek, de az ilyen akaratos kölyköket bizony szoktatni kell a dologhoz. Én próbálom elterelni a figyelmét, ha valamiért hisztizik, pl. másfele akar menni, és általában sikerül lebeszélni róla. (Nem egyszerű, mert még nem igazán beszél, így csak mutatja, mit szeretne, én meg találjam ki...). De egy bő 2 évessel már igazán meg lehetne értetni...

Mi Németországban élünk, és itt is kevés a bölcsi, ezért Tagesmutterek vannak, ez gy olyan személy, aki 1-3 évesekkel foglalkozik háznál, kb 4-5 gyerekkel. Mi kislányunk is ide járt, és mivel első gyerek, szégyen, de azt kell mondjam, szinte minden jó dolgot itt tanult meg. Hogy a témáról is írja, a legnagyobb talány az volt számomra, hogy megy ez a nő, 4-5 gyerekkel sétálni???

De megoldotta, igaz van már vagy 20 éves tapasztalata. Van egy iker babakocsija, abba ülteti a 2 legkisebbet, és a másik 2 fogja a babakocsi vázát 2 oldalról, így mennek szépen. Azon is jót nevettem mikor megláttam, mi van, mikor autóval mennek valahová. Beállítja a 4 gyereket a falhoz, állnak szépen egymás mellett, amíg ő kijár a garázsból. Mivel az én lányom a legnagyobb, nevettem, mikor láttam, ha valamelyik kicsi kilépett a fal melletti sorból, rögtön visszarendezte. Szóval nagy a fegyelem, és bevallom, sosem tudnám ezt elérni, bár lehet sok év tapasztalattal menne. Most 3 éves a lányom, de ha megyünk valahová, visszük a babakocsit, azért ha túl sokat rohangál, és már nem bírjuk, akkor beleül, vagy ha ő fárad el, akkor azért ül bele, hisz ekkora gyereket már nem bírunk cipelni. De ha azt mondom vigyázz autó, rögtön megtorpan, de azért tény, hogy életveszély a közlekedés ebben a korban, és nem gáz a babakocsi, hanem segítség.