Hogyan segíthetnék 2,5 éves kisfiamnak, hogy beszokjon a bölcsibe?

Tőle kérdezted, hogy miért nem szeret menni? El tudja már mondani, hogy mi a baj?

Beszélgess vele erről otthon is sokat, hogy reggel elviszed, aztán minden délután el is mész érte, és addig milyen jókat lehet játszani.

Meg hát az lenne jó, ha nem érezné, hogy neked bűntudatod van, mert így megerősítve érzi magát abban, hogy az szörnyű, hogy neki bölcsibe kell járnia, hiszen még te is szomorú vagy miatta.

Erősítsd meg abban a tudatban, hogy mindig érte mész. Pl estefelé kinéel az ablakon és mutatot neki, hogy nézd, már sötétedik! Ilynkor már a bölcsi is üres, hazament mindenki. Mi pedig nemsokára fürdünk, akarsz nagy habot a vizedbe?... tehát hasonló egymondatos, nem direktbe címzett tartalommal segítsd neki megérteni, hogy mindig, minden nap hazamegy veled, sose maradhat ott.

Ugyanezzel módszerrel mondj olyanokat is, hogy mennyire várják a kis barátai őt (még jobb, ha konkrétan meg is nevezel 1-2 gyereket, akikkel pl előző nap elvolt és nem érte a részükről negatívum). Hogy milyen jót lehetne autózni/építeni mittomén a gézuval/Pistivel stb.

Ha otthon szívesen segít neked ezt-azt, akkro emgkérheted a gondozónőket, hogy próbálják kicsit jobban bevonni a napi tevékenységekbe pl kipakolhatja a szalvétát a kosárba, vagy segíthet teríteni a dadusnak, vagy akármi (és utána közösség előtti dícséret).

Varrj neki egy "anyababát" aki nagyvonalakban hasonlít rád, és hordja be azt a bölcsibe, vagy add neki a kispárnádat, hogy "azon rajta van anya illata és ha hiánmyzom csak szagolgasd meg és szorítsd magadhoz mert így oylan lesz mintha megölelnélek".

Ne mondd neki, hogy nem szabad sírni! Igenis szabad, ha rosszul érzi magát sírjon, nkább minthogy elfojtsa! Mondd meg neki, hogy kicsit sírhatsz, aztán X néni megdajkál hogy jobban érezd magadat.

GyAkran mantrázd el vele, hogy ebéd után alvás, utána uzsi és kicsit játszol, aztán jövök érted! uzsi után játszol és jövök érted.... ha a napirendhez tudja kötni az idő múlását, akkor könnyebben elfogadja hogy várnia kell. Megnyugtató lehetne neki, hogy tudja, mi után mi következik és hogy mi az a napirendi pont, ami után biztosan számíthat már rád!

Az én lányom tavaly szept közepén kezdte a bölcsit, pont két évesen. Igaz, hogy kb egyhét betegség egy hét bölcsi szisztémával járt, de egészen a karácsonyi szünetig sírdogált reggelente, illetve ha rosszabb napja volt akkor néha napközben is eszébe jutott anya után hisztizni. Aztán ahogy a karácsonyi szünet tellt-múlt, egyszercsak elkezdte hiányolni a bölcsit meg a társait. Aztán beteg lett és még egy hetet ráhúzott itthon, de akkor már alig várta, hogy mehessen. Azóta imád járni. Vasárnap délutánonként huszonötször elmondja, hogy "holnap már hétfő" "holnap megyek bölcsibe" "holnap ezt-meg-azt fogok játszani x-el meg y.al"... szóval nagyon imádja. Olyannyira, hogy azon tanakodom, a nyári időszakban sem marad itthon a nagyikkal hanem legalább délelőttökre beviszem, mert hihetetlenül közöségi emberke lett és tudom hogy megviselné ha itthon kéne maradnia a haverjai nélkül....

Az enyémet nem vették fel sehova (28 hónapos)de még nem adtam fel. Én is ettől félek, nehogy azt higgye, hogy örökre ott hagytam.

Esetleg mi lenne, ha bölcsiset játszanátok otthon babákkal / plüssállatokkal? Kiderülhet az is, hogy mi bántja a gyereket. Az egyik maci elkezdhet sírdogálni, mikor otthagyja anyukája, hátha megtudod, miért sír a kisfiad. Megpróbálhatod hangsúlyozni a dolog pozitívumait, pl. együtt játszás, mesehallgatás, udvari játék, megdicsérik a macit a gondozó macik, mittudomén, ilyenek.