2 éves kisgyerekkel mik a nehézségek?

A nagy 9 éves, a kicsi 7,5.

Kitartás, most egy nehéz időszak jön, kb 1-2 év. Én még bőgtem is, hogy nem kellett volna a kicsi ilyen hamar, de hát ő kérdés nélkül kopogtatott.

Akkor lesz jobb valamivel, amikor a kicsi is leül és önállóan pakolgatja a játékokat.

A legjobb pedig az, amikor már rendesen tud a kicsi is beszélni, és szerepjátékoznak, pl. állatokkal, kis figurákkal. Nekem volt olyan esős hétvégém, hogy a lányokat akkor láttam, amikor enni meg pisilni jöttek ki a szobájukból, nem is akartam őket megzavarni, mert csak a csicsergés hallatszott, ahogy játszottak.

Az is durva időszak volt, amikor a nagynál tombolt a 3 éves dackorszak, a kicsi meg épp akkor jött rá, hogy akarata neki is van. Na az kiborító időszak volt.

Na még egy kicsi a régi élményekből: anyukám hozta a főtt kaját, vitte a vasalatlant és hozta kivasalva, de a lakás állandóan romokban volt, pedig folyton a gyerekek után pakoltam, pisilés kutyafuttában, rettegve hogy addig kitör a háború.

De a legszörnyebb az volt, amikor a kicsi kétszer, a nagy egyszer aludt nappal, mert előtte és utána én is lefeküdtem velük délben és tudtam aludni, de abban az időszakban semmit.. Így az altatás egy rémálom volt, mert az egyik épp nyüzsgött volna amíg a másik aludni készült, én meg a kialvatlanságtól kiborultam.

Nekem lányom van de mikor 2 éves lett az nagyon rossz időszakunk volt. Teljesen kikészített idegileg, már egy kicsit mintha jobb lenne/nem akarom elkiabálni/ igaz beteges időszak is volt a tavasz de azt hittem megzavarodok. Volt olyan hogy felhívtam anyukámat, hogy akárhol van és akár mit is csinál, vigye el a gyereket mert kikészültem. Persze nem volt ideje...:S

Na a lényeg hogy ha nagyon jó a gyereked amit most még nem tudhatsz akkor ok de ha olyan ördögfióka mint az enyém akkor gondold meg.

Bocs az off-ért, de azért az sztem nem szoktatás kérdése, hogy melyik gyerek játszik el egyedül... Ez ugyanolyan, mint az alvás: van akinek megy egyedül és van akinek nem. Lányom 20,5 hós és ő nagyon ritkán játszik el egyedül, ha el is foglalja magát, vkinek ott kell ülni. Viszont segít mindenben!

On: én sem tudnám elképzelni, hogy egy kisgyerek meg egy még kisebb (biztos engem is lepontoznak ezért). Egyszerűen a Lányom mellett nem is vágyom másik babára, mert nekem Ő a mindenem! Számomra pl. elképzelhetetlen, hogy vkit tudnék még ennyire szeretni...

De mint minden, ez is beállítottság kérdése. Mindenképpen nektek/neked kell mérlegelni, hogy mennyi türelmed van, milyen volt amikor pici volt az első, mert szerintem az pl. nagyon gáz, mikor egy anyuka türelmetlenkedik és ezért kiabál a gyerekeivel... :-(

"Mikor mentek a gyerekeid oviba,esetleg bölcsibe?"

Egyszerre mentek, a nagy az ovit kezdte amikor 3 éves múlt, a kicsi pedig bölcsibe ment, ő kicsit volt nagyobb mint 1,5 éves.

Ha visszagondolok, csak a legutolsó nyarat sajnálom, és ez sokáig bántott is. Annyira terveztem, hogy ez az amikor ide-oda mehetünk, még szabad vagyok, mert ősztől munka, és kevés éves szabadság. Erre a nagyobbnak akkor tombolt a dackorszaka és olyan volt vele mint egy aknamezőn sétálni. Sose tudtam hogy megúszom, vagy robban. A kicsi már nem volt a babakocsiba kötve, de a közlekedés egy rémálom volt. A nagy a közlekedésben teljesen fegyelmezett volt, azt hittem hogy a kicsit is rá tudom nevelni. Aha, persze. A zebra közepén vetette el magát hisztizve.

Két időzített bombával egy szimpla játszóterezés is felért egy afganisztáni extrém túrával.

De tényleg csak azt tudom mondani, hogy most annyira kényelmes, a programok, nyaralás szervezésétől kezdve a mindennapok is.