Két gyermekkel otthon levő anyukák! Minden nap van időtök foglakozni a gyerekekkel külön-külön és jut idő a sétára is?

Abszolút meg tudlak érteni. Hol az egyik hol a másik miatt van lelkiismeret furdalásom. A fiam 17 hónapos volt amikor megszülett a kicsi lány. Amíg a pici evett aludt könnyebb volt. A szoptatás közben pl. a nagynak meséltem. Amíg a pici aludt tudtam a naggyal játszani. Mostmár nehezebb. Bence 31 hós, Bori 14 hós. Főzni én például képtelen vagyok . Rendelek minden napra. Egy szobában alszanak ( 2 szobánk van, miénk a nappali :o) )a kicsi 6 hós kora óta. Jól összeszoktak már. Túl jól, mert a délutáni alvás sokszor rémálom. Képesek 1 órán keresztül hancúrozni kiabálni mire végre lecsendesednek és elalszanak. Bár a kicsi igényelné, nem rakom le délelőtt is aludni, mert akkor nincs összhangban az ebéd utáni alvás. Inkább délelőtt is játszótérre megyünk, vagy játszóházba. Szaladgálok a két gyerek között. Az egyiket hintáztatom a másiknak tornyot építek homokból. Amíg Bori pici volt,magamra kötöttem és így könnyen tudtam Bencével játszani a játszótéren.

A kicsivel akkor tudok nyugodt körülmények között

100%-osan foglalkozni ha időnként a nagyot pár napra elviszik a nagyszülők. Egyébként sajnos háttérbe van szorítva bármennyire is igyekszem. :o(( ( Tegnap pont emiatt sírtam)

Jún.2. 12:33 -as kedves hozzászólónak üzenem, hogy örülök bár, hogy meglátta jó szándékomat a beírásomban, azon meglátásával azonban vitatkoznék, hogy szerinte inkább valamiféle kisebbségi érzést okoztam a kérdezőnek, vagy hasonlót. Ugyanis én abból szoktam kiindulni, hogy ha látok magam körül egy fogyatékkal élőt (akár ha csak filmen is), akkor érzek némi hálát a sorsomnak, hogy nekem LEGALÁBB ILYEN SZEMPONTBÓL könnyebb (és egyben persze együtt érzek a fogyatékkal élővel) ; ezért feltételeztem, hogy ha felvetem ezt a fajta szemléletet a kérdezőnek (kétesélyes: vagy ő is hasonlóan vélekedik de esetleg nem tudatosan, vagy ez eddig nem jutott eszébe), akkor esetleg azt érzi majd, hogy legalább ennyiből könnyebb neki, már hogy ha nem élnek fogyatékkal az ő gyermekei. Az eddig nem derült ki, hogy a kérdező gyermekei fogyatékkal élnek, vagy pedig átlagosak, de mivel nem említi, valszeg átlagosak, ilyen értelemben.

Ebből kiindulva pedig ha neki az utóbbi jellemző a kicsinyeire, akkor ennyivel is több esélyt lát ara, hogy egyedül is képes lesz még háztartásbeliként is helytállni.

És ismét sok sikert és kitartást kívánok a kedves kérdezőnek, mivel mindent együttvéve sem könnyű a dolga és elismerésem érte, ugyanakkor jelzem: kivitelezhető, amiben bizonytalan.

(JAVÍTOM ELŐZŐM VÉGÉN: lát ara = LÁTHAT ARRA)

Két kedves beírónak is üzenem az alábbiakat, egyiküknek (jún.2. 12:33-asnak) épp eggyel fentebb küldtem meglátásom (de az alábbiakat pluszban kérem tőle, olvassa hozzá), valamint a jún. 2. 13:07-esnek elsősorban az alábbit, másodsorban az eggyel általam előbb írtakat küldöm:

Rengeteg VEGYES (életkorú) óvodai csoport létezik már 15-20 éve, Magyarországon legalábbis. Amikor 30 gyermek van két pedagógusra, akik NEM MINDIG vannak együtt, mert a műszakuk csak részben fedi egymást időbelileg, és csak egy dadus van, aki pedig csak ALKALMILAG segít a gyermekekkel való foglalkozásba (pl. a dadus ellátja azt, aki épp bepisilt - ruhacsere, stb., ezen kívül takarít, főz), nos, 1-2 óvodapedagógusnak, 30 fő VEGYES életkorúval (3-6 évesek)

nem feltétlen könnyebb, mint a kedves kérdezőnek.

(Vagy egy bolcsődében, 6 hóstól 3 évesekig.)

Ugyanakkor ismételten főt hajtok a kedves kérdezőt, mert elismerésre méltó, nem könnyű feladatot vállalt fel. :)

És vettem az adást a két említett hozzászólótól, hogy

nem csak én, de ők is jó szándékból írtak, felém is , és a kérdező irányába is. :)