Hogyan kezelitek a dackorszakot?

Igyekszem nem odafigyelni, mert tudom , hogy ez csak egy korszak. Bár könnyebb helyzetbe vagyok, egy dacoláson már túl vagyunk a naggyal. Kb fél éve lett nála vége, januárban pedig a kicsinél kezdődött.

Az elsőnél még idegbajos voltam, nem tudtam kezelni, azt hittem ilyen rossz gyerekem van. Senki nem mondta nekem, hogy ez átmeneti időszak. Netem se volt ahol tájékozódtam volna. Ővele nehéz volt, sokat veszekedtünk, azt hittem ki kell nevelni belőle ezt az őrült nagy hisztit és ellenkezést.

Mostmár tudom a másodiknál, hogy ez egy átmeneti időszak, amit túl kell élni. Ha valamit nem lehet hát nem lehet. Üvölthet felőlem ameddig akar, ha nem engedi hogy eltereljem a figyelmét. Általában azért sikerül kivennem a hiszti okából, és eltudom terelni, abba is hagyja a hisztériát. Természetesen mindenre az a válasza, hogy nem. Semmit nem akar, amit kéne. Pl evés, akkor nem akar enni, alvás nem akar aludni, mindent akar amit nem szabad, pl csak késsel játszana, és ezért visít....

Nehéz időszak, de én a saját hibámból megtanultam, hogy mégsem olyan tragikus, csak jól kell hozzáállni. Határozottan, következetesen, ha kell elengedni a fülünk mellett a hisztit. Így lesz könnyebb.

Volt, hogy rám is rámcsapott, hát bevittem a szobájába, egymás után 5szor is akár, ha nem értette meg. De csak nyugodtan, higgadtan...Bár ezt az elsőnél is tudtam volna, hogy így kell....

Szóval kitartás, van vége ennek a dolognak, ez csak átmeneti.

Az enyém tegnap volt 2 éves.

Először is egyszer sem érték el kiabálással amit akartak. Ha csak egyszer is engedsz, azt tökéletesen megjegyzik: "Hoppá,ha kiabálok,akkor megkapom amit akarok"

és te elvesztél. Így elég rövid dackorszakokkal megúsztuk (3 gyerek)

tehát következetesség, soha ne engedj. és tanulj meg "megsüketülni" észre se vedd ha jön a hiszti.

Ez van ..ez egy ilyen időszak. Nem tudsz neki mit csinálni. Ne ess kétségbe, a fejed meg ne égjen. Mindenki átéli ezt a korszakot, és gyors el is felejtik. Magad körül senkivel ne törődj, hanem a gyerekkel, ennyi. Nem könnyű.

Én a kettővel járok mindenhova, míg a kisebb dacol veszettül, boltba is bárhol is, a nagy , aki ugye még mégsem olyan nagy, próbálja időnként utánozni, hogy vele is foglalkozzak. Még a bugyim is vizes szokott lenni. De az a legkevésbé sem érdekel, hogy ki mit mond..volt hogy húztam magam után, majdnem szó szerint. Felvenni nem tudtam, mert tele volt a kosár, meg két gyerekkel elég bajos is, ez van. Egyszer vége lesz ennek a kiskamaszkornak...

Zárt ki a külvilágot, csak arra gondolj, hogy a gyereked normálisan fejlődik, ez a kis élete része. És hogy hamar vége is lesz. Ez az egy amit tudsz csinálni, meg persze azt, hogy nem hagyod magad. Amit nem lehet, azt nem lehet. Szabály.

Kitartás, első voltam.

Ezt az időszakot túl kell élni ép ésszel....

Én sem tudom hogy akkoriban a nagyobb lányom miatt hogyhogy nem vágtam menetet a csuklómba.

Vásárlásra: előre rajzold meg a gyerekkel a bevásárlólistát, és a gyerkőcnek aktívan részt kell venni a vásárlásban.

Egy próbát megér, hogy rajzoltok otthon papírra almát, banánt, tejet - ami kell, és segítsen keresni, mert te nem látod, meg jaj de feledékeny vagy, ő meg ügyes és dicsérni, ha ő észrevette hogy mi hiányzik.

Este meg apának megemlíteni a gyerek füle hallatára, hogy nem is ihatna tejet, ha az okos fiacskája nem szól, mert anya épp elfelejtette volna és bizony ő mentette meg az esti vacsorát.