Viselkedett már úgy a kicsi gyereketek, mintha szellemet látott volna, vagy akár mintha megszállta volna valami? Ha volt már ilyen/ilyesmi, leirnátok?

Szellemek csak a bennük hívők fantáziájában léteznek!Már nem a középkorban élünk,hogy higgyünk a szellemjárásban!

A kisbaba pedig rácsodálkozik mindenre,ami ismeretlen a számára! Lehet ez egy árnyék,a tapéta mintája,vagy az ablak előtt a szél fújta fa mozgása.

Ha már kicsit nagyobb,akkor valóságnak hiszi,amit álmodik,vagy ami elképzelt magának. Esetleg meg is ijedhet valami egészen egyszerű dologtól. De nem szellemet lát,és nem is szállja meg semmilyen szellem,vagy démon.

Nem tudom mit láthatott a kisfiam, de azért leírom, hátha "szellem" kategória... akár az is lehet...

Szóval meghalt tavaly nyáron a kisfiam dédipapája, fiam akkor 14 hónapos volt. Párszor szóba került a dédi, de csak annyira, mint a többi családtag is, miközben képeket nézegettünk megneveztük őt is.

Történt egyszer (pár hónappal dédi halála után), hogy kisfiam a déli alvásából hirtelen felébredt, az ajtóra mutogatott és közölte "kukucs". Azt hittem a kukucskálón akar kinézni, de nem így volt. Kérdezgettem, hogy miért mondja, hogy kukucs? Azt mondta "ott" "kukucs".... kérdeztem ki kukucskál ott? te szeretnél? Annyit mondott "dédipapa". Mondtam neki, hogy dédipapa nincs ott, ő fent van, mert már angyal. De csak mutogatott az ajtóra és mondogatta "kukucs" "dédipapa". Mondtam, hogy kinyitom az ajtót és nézzük meg akkor, hogy ott van-e a dédipapa.... kinyitottam, persze nem volt ott senki.... mondtam: látod nincs itt a dédipapa. Rám nézett és szomorú szemekkel mondta. "nicc. elment. angyal."

Nem hiszek a szellemekben, de felállt a szőr a hátamon. Azóta többször bekukucskál hozzánk a dédi.

Kislányom 3 hetes volt, mikor a jelenlegi lakásba költöztünk. Nem volt probléma úgy 7-8 hónapos koráig.

Akkor állandóan egy pontra koncentrált a konyhában. A tök üres sarokra. Néha nevetgélt, mutogatott, gesztikulált, stb. Később már mondogatta is bácsi bácsi. Hiába mondtuk nincs bácsi, kinn van az utcán (azt hittem arra a bácsira gondol akivel találkozni szoktunk az utcán és mindig megcsodálja a kutyusát)

Kb 2 hónapja derült ki, tehát majd egy évvel később, hogy bizony a tulaj férje ott a sarokban halt meg szívinfarktusban. Ezért adták el a lakást, mert nem tudtak meglenni benne. (még jó, hogy nem a hálószobában)