Nem tudom, hogy áljjak hozzá ehhez a macivigasztalós játékhoz. Mit gondoltok?

A két éves lányom azt kezdte játszani nemrég nagy lelkesedéssel, hogy a kezembe nyomja a macibábot, akinek a kedvenc játékául egy cumit nevez ki. A játék abból áll, hogy ő elveszi a cumit a macitól, aki erre sír, mert az a kedvenc játéka (ha más reakciót próbálok eljátszani, rámszól, hogy most sírjon a maci!), majd erre rögtön visszaadja a macinak a cumit, aki megköszöni azt, megvigasztalódik, és ad két puszit, s ezután a lányom nagy boldogan magáhozöleli, aztán kezdődik előről a jelenet a cumielvétellel. Ezt százszor is képes lenne eljátszani. (Amúgy már 16 hónapos kora óta nem cumizik, sírás nélkül vált meg tőle, és ha véletlenül a kezébe kerül a kamrakutakodás közben, akkor sem veszi a szájába, tehát egyáltalán nem a saját cumihoz való viszonyulását jeleníti meg a maciban.)

Most ez a játék jó, mert örömét leli a vigasztalásban, vagy rossz, mert örömét leli a megríkatásban? Hamarosan bölcsibe viszem, és hát azt mégsem szeretném, hogy azzal szórakozzon, hogy kénye kedvére ríkatja meg vagy épp fakasztja jókedvre a gyerekeket aszerint, hogy épp elveszi vagy visszaadja nekik a játékukat.

Mentségére szóljon, hogy legtöbbször eldobja a cumit, és elveszett, keressük meg felkiáltással ered a nyomába, majd adja oda a szomorkodó macinak...