Ugye nálunk nem lesz gond?
A múltkor itt volt a szomszéd kislány pár órát, és ő pont most van a kérdezősködős korszakában.10 perc ez mi? az mi? de miért? után már a hajam téptem.Lassan a kisfiam is elkezd beszélni, és neki is jön ez a korszaka, nála is a hajam fogom tépni vagy ha a saját gyerekemmel kell naponta ezt végig játszanom nem fog zavarni?
Úgy félek hogy idegbeteg leszek majd ettől, mert nem vagyok egy türelmes típus, bár a fiammal az vagyok, amennyire lehet egy ördög fiókával.





Én nagyon szerettem / szeretem ezt a korszakot. Olyan kis tudálékosan tudnak kérdezni, és ha te is visszakérdezel, hihetetlen jókat tudnak válaszolni, olyasmiket, amiket csak gyerek tud, a felnőtt már nem.
Persze a sok mechanikus miért, miért, miért fárasztó egy idő után, de pár kérdésig még nagyon jó kis beszélgetés van belőle. Gondolj arra, hogy neki még tényleg annyira új ez a világ, és minden kérdéssel, illetve minden normális válasszal kicsit jobban boldogul benne.
Én komolyan vettem mindig ezeket a kérdéseket, nem legyintettem, hogy "csak", és normálisan válaszoltam.
Most 5 éves a nagyobbik gyerekem, nagyon jókat szoktunk beszélgetni, hosszasan, mélyen. Igaz, ezek már nem olyan miértezések, de biztos, hogy azért ilyen tartalmasak és mélyek ezek a mostani beszélgetések, mert nem ráztam le, amikor tombolt nála a miért korszak.
A szomszéd kislányt sem ráztam le, csak a hajam téptem.
De ha jobban belegondolok a peluscserénél is így vagyok.Ha a fiamat teszem tisztába semmi bajom, ha más gyereket akkor meg öklendezem.Végül is a saját mégis csak más. :)





Igen, pontosan így van.
Az evés körüli dolgokkal is így vagyok. Mindig nagyon finnyás voltam, nem bírtam volna más tányérjából enni, más evőeszközével, ha már ő is evett belőle (még a férjemével se).
Mióta gyerekeim vannak, sokszor annyit eszek egy nap, amennyit meghagynak a tányérjukon. Miután ettek (veréb adagokat), én bekapkodom a maradékot, és le vagyok tudva én is.
Vagy míg én kanalazgattam nekik, és lecsorgott a főzelék az állukon, hopp, ujjal elkaptam és benyaltam. Korábban ezt nem tudtam volna elképzelni.
Vagy más gyereknek orrot fújni??!! Brrrr.....
Sajátnak meg gond nélkül.
És még számtalan ilyen dolog van.
Ja, valahogy a hiszti is ezerszer jobban lepereg rólam, ha saját gyerek csinálja. Mindig elszörnyedve néztem a boltban a szívtelen anyákat, akik nyugisan pakolgatnak a kocsiba, miközben a gyerek veri a s.ggét a földhöz a csokispolc előtt, és meg a hajam tépem, mert nem bírom elviselni a gyerekvisítást.... és most meg néha azon veszem észre magam, hogy én is szinte kikapcsolok. Nem feltétlenül a boltban, inkább otthon, ha értelmetlen hiszti van, vagy ordítanak egymásra, én belefeledkezve mosogatok....:-)





Pedig én óvónőnek készültem, csak abbamaradt a suli. :)
De komolyan










Én meg óvónő vagyok :-DDDDD
Egyébként nem vonnék párhuzamot.
Ovis gyerek tányérjáról egyik óvónéni se eszegeti le az álláról a kajamaradékot, nem kell napi 5x tisztába tennie.
Persze kakis feneket törölni, orrot fújni kell. Meg is csináltam mindig becsülettel. Hogy közben forgott a gyomrom, az más kérdés.
A mechanikus miért korszakon pedig ovis korra nagyjából túl vannak, normálisan beszélgetni meg az ovisokkal is nagyon szeretek.
De saját gyerekkel azért több idő van hosszasan elmélkedni.
A hiszti pedig.....oviban jóval kevesebb a hiszti, mert a gyerek leginkább a saját szüleinek hisztizik, mert ők jobban vevők rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!