Hisztizik a 2,5 éves kislányom, hogy szokassam le rólla?

Ó,hát következetességgel,és sok-sok türelemmel.....

Anya,apa,nagyi egyetértenek.Amit mi megmondunk az meg van mondva,és ettől sosem térünk el...nincs varia.

Az a dolga,hogy keresse a határokat,nektek meg fel kell állítani azokat,hogy megtanulhassa....

Olyan nekem is volt, hogy fél órán keresztül hisztizett az utcán, mert nem az történt, amit ő akart (azt akarta, hogy vegyem fel, de nem tudtam, mert volt nálam csomag is meg az ő triciklije is, és ülhetett volna arra, toltam volna, de egy kézen nem tudom vinni). Végig nyugodt voltam, bár a végén már majdnem elsírtam magam a tehetetlenségtől. Az mondjuk nem érdekelt, hogy ki hogyan fogadja ezt. Aki már túljutott ezen az időszakon, mind tudja, hogy van ilyen, és nem az anya a rossz, sőt nem is a gyerek. Ezt túl kell élni. Még ő sem jutott túl rajta, vannak dühkitörései, de remélem, pár hónap és lecseng.

Nálunk viszont az nem működik, hogy ott hagyom - otthon sem -, mert akkor elkezd csapkodni és dobálni, ezzel ugyanúgy eléri a figyelmet, de még kárt is tehet magában és másban.

Az biztos, hogy egy rakat türelem kell hozzájuk ilyenkor, és én ragaszkodom ahhoz, hogy ha valamit nem engedek, vagy csak feltétellel engedek, akkor lehetőleg ezen ne változtassak. Ha egyszer nemet mondok, az másodjára is nem legyen, ne pedig talán vagy igen.