Hány éves kortól lehet elkezdeni tanítani az olvasást és hogyan kezdjem?

Ugye tudjátok, hogy a magyar ragozó nyelv (agglutináló). Épp ezért nem lehet teljesen átvenni az angolszász országokban használt szóképes olvasástanítást! Ott a szóalak nem változik, ha mondatba helyezik, mert elöljárókkal fejezik ki azt, amit mi ragokkal. Ugye, ha ragot teszünk egy szóhoz, sokszor a szóalak is megváltozik... Nem mindegy, hogy ház vagy hátaz...esetleg házas.... mát a jelentés is más. Amíg az angolok minden gond nélkül tudják szóképekkel tanítani a kicsiket, nálunk ez legfeljebb olvasás-előkészítésként működik. Ezt alkalmazza a Meixner-módszer és a Zsolnai program is.

Amíg egy kisgyerek keze, kézizmai nem elég erősek, ügyesek a megfelelő ceruzafogásra, a vonalrendszerben való írásra, csak kárt tenne benne a hozzá nem értő. Sokkal fontosabb, hogy a gyerek tisztában legyen a viszonyokkal (alatt, fölött, mellett, kívül, belül, stb.), mert ezek ismerete nélkül nagy gondjai lesznek az iskolában...

Aki meg azt írta, hogy ő azért nagyon jó helyresíró, mert korán tanult meg olvasni, nagyot téved. A jó helyesírás egy adottság (jó ritmusérzék, jó hallás, stb). Aki nincs megáldva ezzel születésekor, csak sok-sok gyakorlással tud egy megfelelő szintű helyesírást kialakítani magában, de soha nem lesz tökéletes. én első osztályban tanultam meg írni-olvasni, mégis mindig nagyon jó helyresíró voltam (versenyekre jártam) és már kicsi koromban rengeteg mesét, történetet találtam ki... csupán jó volt a fantáziám. Én még akkor voltam elsős, mikor még volt idő arra, hogy megtanuljunk olvasni... Ma meg sajnos sokszor a szülők elvárják, hogy karácsonyra tudjon szépen írni és folyékonyan olvasni is a gyerek... a tanítók meg igyekszenek ennek az elvárásnak eleget tenni... Nem nézve, hogy ezzel csak ártanak.

Egyébként tény: a gyereknek el kell érnie bizonyos érettséget ( értelmi és érzelmi, mozgáskoordináció!!!), ahhoz, hogy képes legyen befogadni azt a hatalmas mennyiségű anyagot, amit az olvasás-, írástanítás jelent... [link]

Mondjuk ha a kérdést úgy teszed fel, ahogyan az utolsó kommentedben megfogalmaztad, egészen más válaszokat kapsz.

A "Hány éves kortól lehet elkezdeni tanítani az olvasást és hogyan kezdjem?" azt sugallja, hogy te akarod megtanítani a gyerekedet, a hozzászólásod viszont azt mutatja, hogy a gyerek szeretné. A kettő nem ugyanaz. A természetes tudásvágyat nem kell elfolytani, sőt. Ha a gyerek érdeklődik, akkor segíteni kell. Ebben az esetben viszont nincs olyan életkor, amikor kell, vagy lehet, egyedül a gyerek hozzáállása a mérvadó. Ha teszem azt 3 évesen érdekli, akkor 3 évesen "kell" tanítani arra, ami érdekli. Az én gyerekemet az olvasás nem érdekelte, ellenben angolul nagyon szeretett volna tudni, ezért mi angolt "tanultunk"

Szia!+ Én Azt hiszem, mikor másodszor jártam a kis csoportot, akkor már mindent tudtam írni, persze csak nagy nyomtatott betűkkel, de helyesen. Igazából nem is tanítottak. És első év elején megtanultam az abc-t rendesen, mert ott volt egy tábla, és az órák alatt :) Nem unatkoztam órákon, mivel írottan nem tudtam minden betűt még nagy csoportban sem!

Üdv

Szerintem ez gyerekfüggő is. Ha egy 3-4-5 éves gyermeket érdekelnek a betűk, az olvasás, írás, miért ne mondja el neki a szülő, hogy ez vagy az a betű hogy néz ki, vagy hogy kell leírni a keresztnevét. Semmi baja sem lesz belőle. Nem lesz túlterhelt, nem lesz mittudoménmilyen sérült, meg semmi. Ha a szülő a nyomtatott betűket használja, kizártnak tartom, hogy bármit is ártana vele a gyerekének. A gyerek először lemásolja, mint a rajzot, aztán addig másolja, amíg meg nem tanulja. Az iskolában is ezt csinálják. A tanítónők meg nem olyan tökéletesek, mint amilyennek hisszük őket. Én is megtanultam 4 éves koromban olvasni, teljesen magamtól, Anyáék csak azt vették észre, hogy olvasom a polcokon a könyvek címeit. Semmi bajom sem lett tőle, és az iskolában sem unatkoztam soha. Ugyanúgy megcsináltam a házi feladatot meg az órán is ugyanúgy dolgoztam, mint a többiek. Az egyetlen különbség, hogy messze jobban és folyékonyabban olvastam, mint ők, úgy, hogy sokszor nem tudtak követni. :) Sosem kellett az ujjamat a soron húznom, hogy tudjam, hol tartok. Valamennyire írni is megtanultam még ovis koromban, én is írtam kis meséket, ezt-azt. Ennek meg a sok olvasásnak köszönhetően nekem is jó a helyesírásom, állandóan iskolai tanulmányi versenyekre jártam, sokat meg is nyertem, és mindig az osztály egyik legjobb tanulója voltam, és nem csak magyarból. Ennyit arról, hogy mennyire árt a gyereknek, ha előbb megtanul olvasni vagy írni. Semmit. Szerintem csak könnyebben boldogul majd az iskolában, és ha jó nevelést kap, akkor az iskolában sem rosszalkodik majd, hanem rendesen dolgozik, és ha a szülő megköveteli, a házit is megcsinálja, csak éppen sokkal gyorsabban elkészül majd vele, mint a többiek. Meg nem kell semmilyen különtanárhoz járatni. Ennyi a különbség. Saját tapasztalat. A férjemet "erőszakkal" tanították meg olvasni, amikor 4 éves körül volt, de neki sem lett semmi baja sem tőle. Max. hamarabb elkészült az órai munkájával, és volt ideje még olvasni, amíg a többiek kínlódtak... :-) Azóta meg kiolvasta a fél magyar- és világirodalmat, és az egyik legműveltebb ember, akit ismerek.

Tehát szerintem ha egy gyerek érdeklődik, akkor nincs miért nem megmutatni neki bármit is, annyira meg talán egyik szülő sem dilettáns, hogy nagyobb kárt okozzon, mint hasznot.

Én 4évesen már írtam, mert az óvodában, mikor rajzoltam valamit, oda akartam írni a hátuljára, h "anyának, Dalmától, szeretettel", és addig erősködtem, míg a dadus megtanitotta...De csak azokat, amiket kérdztem, és amikor ezek mentek, akkor kezdett el érdekelni a többi betű is, pl.:x,y,dzs, meg az érdekesebbek...

Mikor a többiek aludtak délben, engem különraktak egy iső után, mert csak zavartam őket a sok dumámmal, és soha nem aludtam...(elég volt este).Eleinte csak játszottam a sarokban, aztán egy nap észrevették az óvónők, hogy félhangosan olvasom a leporellókat...:D

Reggelente mindig az autók rendszámát olvastam oviba menet, ami lassította ugyan a haladást, de rettentő élveztem, és ennek köszönhetően gyorsan megtanultam olvasni az összes betűt...Anya semmit nem erőltetett, és én SOHA nem unatkoztam az iskolában, mert addig verset tanultam a könyv hátuljából/rajzoltam egy külön rajzfüzetbe.Most az átlaghoz képest extra gyorsan tanulok meg verseket, memoritereket, és igenis rá vagyok kényszeritve a tanulásra, mert kemény gimibe mentem, és nincs negativ hatása annak, hogy kisiskolás koromban nem kellett tanulnom, most tanultam meg tanulni 1éve, ami nem jó, de nem is hátrány...Hosszabb gyerekkorom volt így:DD

Én egyszerűen csak rá-rámutattam betűkre, számokra, és mondtam hogy mi az, játékosan, és közben egymás szemébe is néztünk. Aztán utazás közben mindig mondtam hogy most milyen busszal megyünk, és kezdetben csak egy-két szót mutattam meg neki, kibetűzve, és imádta felfedezni, hogy jelsorozatok hogyan állnak össze kimondható szavakká, és hogy az hogy azt mondom: Boráros tér, az bizony le is van írva egy táblára, és úgy. Aztán pedig már kérdezett és érdeklődött, pedig még csak ovis volt, és már tudott lassan, de olvasni. Ma már tehetséggondozóba jár, kiváló tanuló, érdeklődő, értelmes, és 12 évesen egy nap alatt kiolvasott egy hatszázoldalas könyvet, mert izgalmas volt.

Valahogy így. Ha dolgoztatjuk az agyát (csak ne erőltetve), fejlett agya lesz, és a kisujjából kirázza lelkesen azt a követelményt, ami miatt mások erőlködnek. :)