Gyermekként hogy éltétek meg, ha rácsaptak a feneketekre, vagy a kezetekre? Emlékeztek?

Pont tegnap volt itt a Gyk-n egy jó nagy ütésváltás ebben a kérdéskörben. Válaszomban ugyanezt kérdeztem, mint te most.

Nem mondom, hogy apám napirenden vert volna, de néha eljárt a keze, illetve nagyon szigorúan nevelt minket. Szeretett, de nem igazán mutatta ki, inkább nevelt.

Most felnőtt fejjel is fájnak azok a pofonok, egész kiskoromból is emlékszem rájuk. A mai napig tisztelem apámat, de szeretni nem tudom tiszta szívből. És ezért én sem emeltem soha kezet a gyerekeimre.

Én kétszer kaptam ki, ami megmaradt bennem. Akkor nagyon igazságtalannak éreztem - óvodás voltam - viszont később teljesen megértettem apukám reakcióját. Bennem nem negatív érzésként jött le. Sőt! Sokkal jobban tiszteltem utána. A mai napig a világ legjobb apukájának tartom!

Egy verésnek, ráütésnek nem is a fizikai fájdalomról kell igazán szólnia. Ha a szülő a megfelelő alkalommal, nem idegből használja ezen nevelési eszközt, és utána kemény elbeszélgetés is jön, akkor szerintem annak tényleg nevelő hatása van. Nyilván nem egy tojás eltöréséért kell a gyereket megregulázni, de igenis a komoly kihágásért - én kiszöktem a kapun, mert menni akartam a nagyokkal a Tisza partra játszani, és nem szóltam - rá kell ütni a gyerekre.

Amikor 13-14 éves, már hiába tiltom, ütöm-vágom, nem fog használni. Fiatalabb korban kell a szülőnek úgy megnevelni a gyerekét, hogy tinédzser korban a gyerek magától is tudja mi a helyes. Főleg egy olyan világban, ahol a tizen évesek 3/4-e már kipróbálta a kábítószert, éjszakai életet él stb. Van olyan gyerek, aki soha nem követ el olyan kihágást, amiért verés járna, de van olyan, aki viszont igen. A szüleim helyében én is megvertem volna magamat ilyen idős fejjel, hiszen eltűntem. Ha valamelyik fiam csinálna ilyet, én is rácsapnék a fenekére. Pedig én is csak 5 éves voltam...

Nem sérültem, és a szüleim felé sem éreztem emiatt haragot! Ütni is tudni kell. És ez a nevelési módszer sokkal nehezebb, hiszen a megfelelő pillanatban szabad csak alkalmazni.

Én is kaptam már ki, de attól még szeretem a szüleimet, ne mondjatok légyszi róluk rosszat!

Amúgy az én gyerekem csak akkor fog kikapni, amikor valami nagyon rossz dolgot csinál, vagy pedig a kisebb rossznál 1-2 popsiracsapás, elbeszélgetés, stb.