Miért ellenséges velem 2.5 évesem?

Tipikus dackorszak. Üdvözöllek a klubban. Nyugi, majd elmúlik. Nem egyszerű elviselni de kösd fel a gatyádat hozzá.

A meglegyintéseknek nem vagyok híve, ha nem fáj neki totál nem érdekli a dolog. A verés személy szerint nem szeretem, bár sok esetben egyetlen alkalom is hatásos tud lenni, és a kapcsolatot sem vágja tönkre, mint ahogy azt állítják a pszichológusok. Viszont valami büntetést kitalálhatnál neki, amivel hathatsz rá. pl. mesemegvonás, édességmegvonás, pár perc ücsörgés egy sarokban, ahol senki nem szól hozzá, stb. Ilyenen mindenképp gondolkodj el. Kell valami a szép szón kívül, amivel meg tudod neki mutatni, hogy vannak helyes és helytelen cselekedetek, és mindkettőnek vannak következményei. A jónak a dicséret, a rossznak a büntetés. Az, hogy kicsit ráütsz a kezére nem büntetés, mert nem fáj. Sem fizikailag, sem lelkileg, mert ha többször előfordul úgyis lepereg róla.

Ja, a lényeget kihagytam...

simán előfordulhat, hogy most tudatosult benne a bölcsi dolog is. A nagylányomnak is kb. 2 hónap kellett, mire megunta az ovi sokszínűségét és a gyerekhadat, azután kezdett el erőteljesen tiltakozni hogy ő már nem akar ide járni, s mindenféle módon próbálta kimutatni a haragját felém. Aztán rájött, hogy nincs mit tenni, én meg így is úgy is szeretem őt, és abbahagyta.

Nem érti mi az, hogy szégyellje magát, hidd el. Nekem a 6 évesem sincs tisztában a fogalom jelentésével. Nekik még minden csak kézzel fogható valóságban létezik. És csak jórészt eszközhasználaton keresztül értik meg a dolgokat is. A büntetés is legyen kézzel fogható. Illetve nem fogható. Nálunk az egy hetes meseeltiltás a fő visszatartó, de azért ők már nagyobbak.

Csak rajtad veri le, mert te vagy neki a fontos, te voltál mindig mellette, és most úgy érzi te voltál, aki ellökted magadtól a bölcsibe. Logikus lehet, ha az ő szemével nézed. Az apjával valszeg most sem találkozik többet, mint előtte, mert apák ált. melóznak, és csak este vannak otthon.

Ne görcsölj rá nagyon, nincs ezzel semmi gond, ki fogja heverni, és rá fog jönni, hogy nem utálod őt. Kicsit fáj a szívednek, de túl lesztek rajta. Csak viselkedj vele úgy, mint mindig, fordulj felé szeretettel, és szeretetteljes szigorral. Nagyon fontos ez utóbbi is.

Figyelj, nem az a helyzet nálatok, hogy anya a szigorú a "spenót", míg apa az engedékeny a "csoki"?

Mert a gyerek egy önző lény, aki arra hajlik ahol többet kap.

Engem nagyim uszított anyu ellen, természetesen egy 3 éves gyerek számára az volt a szimpi aki azt mondta kaphatok még nasit és nem kell megennem a főzeléket.

Nálam is ezek miatt alakult ki egy durva dackorszak.

Persze, nem akarok a magánéletedben turkálni...