2 és fél éves gyermekednek mit engedsz a játszótéren? Az utcán kézenfogva mentek? Hagyod messzire motorozni?

Játszótér: főleg anyósom megy vele játszótérre mert ahol Ő lakik ott van nálunk 10 km körzetben nincs.

utca: nem kell kézenfognia de mellettem kicsit mögöttem jön zebránál megvárom és megfogja a kezem.

motor: igen de tudja ha vége az útnak megáll.

kell neki a szabadság és a lakásban is ami veszélyes el van zárva azon kivül mindent szabad levehet amit akar a szemetét kidobja a mosogatóba berakja a poharát pl. ha szomjas előveszi a poharat stb. elég önálló hagytam neki mindig hogy szabadsága legyen.

Szerintem más a játszótér (tehát zárt környezet), és más az utca. Utóbbi veszélyes. Engem is sokszor a hideg ráz, amikor vadul motorozó kisgyereket látok, anyukája 20-30 méterrel hátrébb ballag, a gyerek meg zúz az úttest felé, míg végül ezerrel befékez, és 3 centivel a járda vége előtt megáll. :o)

Az anyának kell tudnia, hogy mit tanult már meg a kicsi, és mennyire megbízható, bár saját tapasztalatom szerint jobb az elővigyázatosság, mert az ilyen kicsik azért kipróbálhatják "csak úgy", hogy mi van ha... és akkor ott a baj.

Játszón meg: szerintem lehet érezni, hogy mikor csinál valamit biztonsággal, és akkor már nem kell mögötte állni (pl. felmászni valahova) Bár én is látom, hogy második csemetémmel lazább vagyok. :o)

Nagyobbikom meg az "óvatos" típusba tartozik, őt inkább bátorítani kell, hogy merjen mászni stb.

Viszont ami engem nagyon megfogott, olvastam egy könyvben (Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete 1984), hogy azokkal a gyerekekkel, akiket nem féltettek annyira, kevesebb baleset történik.

Úgyhogy próbálom nem félteni. :o)

A házunk előtt az utcán elmotorozhat egész messzire, mert itt nincs nagy forgalom, és ha valaki bekanyarodik úgyis látja, addigra a gyerek is lement az útról. Mondjuk az enyém nagyon fél ha autót lát, szóval ha meglát egy autót, én tolom a kistesót, teljesen kiakad és üvölt, hogy "vidd le vidd le jön az autó", hiába az az autó még vagy 1 kmre van, szembe lévő másik utcába. Szóval itt az úton van szabadság. Egész pici volt amikor megtanulta hogy az utolsó előtti háznál visszafordul, mert kanyarodhat az autó.

Ha megyünk valamerre akkor szigorúan a babakocsi mellett vagy mellettem mehet, esetleg ha nem pörgős napja van akkor pár lépéssel előttem. Ha olyan napja van, hogy tudom hogy nem esik ínyére meghallani amit mondok, akkor nincs apelláta, nem kockáztatunk. Ezt már az első méterekben nála föl lehet ismerni.

Játszótéren kiélheti magát, bátor nagyon, de azért olyankor a legbátrabb ha mellette vagyok, és látom rajta, hogy menne, de csak lassan raszolgat fölfele, akkor odalépek. Csúzdához példáil. Magas mászókára természetesen nélkülem nem mehet, az azért veszélyes, de egyszerűbb játékok közt hadd rohangáljon.

Az ember ismeri a gyerek képességeit és a vérmérsékletét is. És így tudom, hogy mit hagyhatok egyedül és hova kellek én is :)

15:25 vagyok, most olvasom, hogy írtál.

Nálunk is van ilyen híd vastag kötélből, és az oldala is kötélből van háló fonva. Én ott engedtem egyedül, nem lesz nagy baja, bár ezt is gyereke válogatja. Az anyém hihetetlen egyensúllyal bír , így tudom hogy végig bír menni, de azért ott vagyok én is mellette. Olyan nagy baja nem lesz ha elesik, persze csak akkor ha nem tud kiesni. Ha kitud az azért már más.

De azért engedni kell legalább ilyen helyen hadd próbálgassa magát. Esetleg ha látod, hogy rohannak mellette a nagyok, akkor megkéred álljon meg és kapaszkodjon. Nagyon ügyesek tudnak ezek a gyerekek lenni, de akkor is tartom, hogy ez gyerekfüggő. Lehet, hogy nem is akarja nagy kedvvel, vagy szüksége van anyára a biztonság végett. Minden gyerek más, vérmérsékletét tekintve is, bátorságát, önállóságát, ügyességét tekintve is.

Az én fiam már 4 éves, de remélem nem gond, hogy írok, ő is volt 2 és fél:)

Engem is mindig a hideg rázott, amikor a kisgyerekek motorral száguldoztak az út felé, így nálunk sosem volt ilyen. Általában csak a térre, vásárolni, rövidebb sétákra mentünk motorral, és ha úgy ítéltem meg, hogy messze van, szóltam, hogy várjon meg. Az úton úgy mentünk át, hogy egyik kezemben a motor, másikban a gyerekkéz.

Mindig engedtük/bátorítottuk a játszótéren, de még mindig frászban vagyok egy nagyobb játékon. Mondjuk neki borzalmas az egyensúly érzéke sajnos, de majd javul, ha jár valamit sportolni iskolásan.

Szerencsére mindig is maximálisan megbízható volt, így sosem kellett aggódnom, hogy megáll-e, elszalad-e, és mindig jól ítéli meg, hogy mi az, amire képes, és mi az, ami már meghaladja a képességeit. (Nem csak most, mióta járni tud.)

Egyébként ő is leparancsol az útról, ha autó közeleg.

Szerintem ezt mindenki maga érzi, azért egy anya eléggé ismeri a gyermekét.

Ami a babakocsis közlekedést illeti, én azt tartom a legjobbnak, ha a gyerkőc mellette megy és fogja ő is a vázat valahol.