Hogy viseled, hogy sehova nincs lehetőséged kimozdulni a pároddal a gyerkőc mellett?
Kíváncsi lennék, hogy csak én zúgolódok a sorsom ellen (a férjem ezt gondolja) vagy másnak is nagyon nehéz, hogy sosincs menekülés ebből a gyereknevelős verkliből?
Vidéken élünk, a Volánbusz határozza meg, hogy A pontból B-be el tudunk-e aznap menni (sokszor meg sem áll a busz... ilyenkor ugrik a program), 2 éve mióta megszületett a gyerekünk SEHOL nem voltunk még kettesben a férjemmel és ez nagyon zavar. Bébiszitterre nem fussa, barátok elkoptak, senki meg nem kérdezné, hogy mi van velem, nemhogy jönne segíteni gyerekre vigyázni. Totálisan kivagyok mostanra. Nem zavarna engem annyira ez a napi rutin ha olykor lehetőség lenne kicsit feltöltődni, új ingereket befogadni, EMBEREKET látni, érezni hogy milyen az amikor nem lóg rajtam a két kicsi...
A férjem meg csak azt mondogatja, hogy minek zúgolódok, inkább fogadjam el hogy most ez a pár év erről szól, nincs másra lehetőség. Szerinte én mindig csak harcolok a dolgok ellen ahelyett, hogy megbékélnék vele. És hogy ő örül ha itthon lehet... Én meg örülnék, ha ezen a 36 nm-en kellene kerülgetnem a mosott ruhát, a két gyereket, az etetőszéket, meg a sok sz@rt, hanem ehelyett néha kiléphetnék ebből a diliből :((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
épp tegnap határoztuk el a férjemmel, hogy ha törik, ha szakad 2 havonta elhívunk babyszittert a gyerekekhez, mert ez nem állapot, hogy 2,5 éve nem voltunk moziban vagy mentünk el vacsorázni...
totálisan megértelek! A férjednek pedig nincs igaza, gondolom ő eljár nap mint nap otthonról és foggggggalma sincs arról, hogy milyen idegörlő tud lenni az állandó otthonlét és a monotonitás. Ha nagyon szar helyen laktok, költözzetek el! Nekem akkor lett valamivel jobb, amikor egy ingerszegény, szocálisan 0 helyről elköltöztünk egy olyan lakótelepre, ahol mára már van vagy 20 kisbabás ismerősöm és ha lemegyünk sétálni, mindig van kihez szólni! Bele lehet ebbe zakkani az tuti...
Gyerekekkel is lehet emberek közé menni. Sétálni,az orvosnál megismerkedni másokkal. Esetleg a szomszédokkal tartani a kapcsolatot. Akik néha vigyáznának a gyerekekre,amíg te bevásárolsz,vagy csak sétálsz egyet!
Nehéz,de egy kis akarattal,sok mindent meglehet oldani.
utolsó vagyok...
ti merre laktok?
Ugyanezt éltem át, csak még halmozottabban, mert nekem még férjem sem volt. Teljesen egyedül voltam bezárva...
Aztán elkezdtem bejárni a városba mindenféle babás programokra. Egy őrületes tortúra volt a busszal, de hetent legalább egyszer-kétszer meg kellett tennem.
A megoldás nálam is a költözés lett. Most a megyeszékhelyen élek és bármikor bárhova hamar eljutok.
Ha olyan a szomszédság és az egész falu, hogy nem számíthatsz senkitő semmilyen segítségre, akkor költözzetek -akár albérletbe-, amilyen hamar csak lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!