2,5 évesen maradjon bölcsiben a gyerek vagy menjen át óvodába?

Ha az óvoda érettségnek megfelel: szobatiszta, jól megérteti magát, szépen eszik, akkor óvoda.

Egyébként ezt a szülő dönti el?

Ha vegyes csoport van, akkor inkább bölcsi még egy évig is akár, ha meg van kiscsoport, és felveszik (nem tudom hol laktok, nálunk az oviba szinte 5 év alatt fel sem vesznek senkit, akinek van kis testvére), akkor mehet az ovi, hiszen nem kell majd új gyerekekhez/gondozókhoz szoknia.

Az én 3 évesem is olyan pici a 5-7 évesek között (vegyes csoportba jár).

Utolsó vagyok:

Azok közül a gyerekek közül, akik már betöltötték a 3 éves életkort, sem biztos, hogy elkezdhetik a tanévet, még akkor sem, ha az óvodai helyük biztosított, az adott tanévre felvételt nyertek. Ezek a gyermekek még nem nevezhetők óvodaérettnek. Sokan viszont nem tudják, hogy mikor tekintünk egy gyermekre úgy, hogy érett az óvodai életre. Vegyük sorra ezeket.

1. A gyermek tudja kifejezni magát érthetően! Az óvónőkkel, dadusokkal és csoporttársakkal mindenképp kommunikálnia kell. Ha beszédkészsége fejletlen, önmagát kifejezni nem tudja érthetően, akkor az alapvető szükségletei iránti igényét sem tudja közvetíteni mások felé. Ez pedig az óvodai közösség életébe nem feltétlenül illik bele. (Pl. szólnia kell tudni, hogy WC-re szeretne menni, éhes, szomjas, játszani szeretne, fáj valahol… stb.)

2. Nappalra legyen magabiztosan szobatiszta! Az óvónők munkaköri kötelességei közé nem tartozik a pelenkázás, így a nem szobatiszta gyermeket a közösségbe egyáltalán be sem veszik. Előfordul ugyan az új helyzet kapcsán egy-egy baleset, vagy egy-egy stresszel teli napon még előfordul, hogy későn ér ki a WC-re a kicsi, illetve belefeledkezik a játékba, de mégsem ez kell, hogy a jellemző legyen. Komolyan megnehezíti a dadusok és óvodapedagógusok munkáját egy rendszeresen bepisilő gyermek. Arról nem is beszélve, hogy a kicsi fejlődését is visszavetheti. Amennyiben a gyermek még az alvás idejére pelust kap otthon, úgy az ebéd után a szülőnek haza kell vinnie, és csak akkor alhat ott az óvodába, ha már ezzel sincsenek gondok.

3. Önállóság az óvodában! Elvárható már 3 éves korra, hogy a gyermek bizonyod dolgokban önálló legyen. A tépőzáras cipőt levenni, fölvenni, a nadrágba belebújni, pólót, pulcsit, kabátot fölvenni tudjon. Fűzős cipő bekötésében, a kabát, nadrág begombolásában az óvónők még segítenek, de ezeket is hamarosan meg fogja tanulni magától. Nem csak az öltözködés terén kell önállónak lennie, de egyedül kell tudnia étkezni, a villát, kanalat magabiztosan kell tudnia használni. 25 gyermeket az óvónénik nem tudnak megetetni, ami teljesen érthető. Sok óvodában azt is elvárják, hogy a csöppség tudjon egyedül feneket törölni már óvodakezdéskor, de szerény véleményem szerint erre még képtelenek ennyi idősen.

4. Lelkileg is legyen érett az elválásra! A gyermek érett kell, hogy legyen az önálló játékra. El kell fogadnia az anya távollétét, biztosnak kell lennie abba, hogy ez az állapot ideiglenes, és érte fognak menni. Tolerálnia kell, hogy édesanyja helyett más felnőtt vigyáz rá, és meg kell tanulnia bizalommal lenni felé. Ha az óvodában töltött idő szorongásokkal, bizonytalansággal teli, akkor az lelki válságba sodorhatja a gyermeket. Azt szokták mondani, hogy nincs beszokás sírás nélkül, de ez az állapot rövid idő alatt véget kell, hogy érjen. Ugyanez az érettség a szülőre is vonatkozik. Ha a szülő nem tudja elengedni gyermekét, azt a gyermek érzi, és bizonytalanná teszi, és akár egy egész csoport életét is kellemetlenné teszi.

A bölcsi való még neki.

Persze, az egy dolog, hogy milyen fejlett egy kisgyerek, mint ahogy a 25 hónapos kislány anyukája írta. De hiába mondható el róla, hogy korához képest jóval fejlettebb, érzelmileg még 2,5 évesen nincs az önállóságnak azon a szintjén, mint pl. egy 3,5 éves, akivel az oviban egy csoportba járna, mert csak alig egy év van köztük.

Egy oviban már "kőkemény" szabályok vannak - legalábbis itt nálunk (nagyvárosban). Hiába elég fejlett egy kisgyerek a beszéd, szobatisztaság, stb. terén, bekerül pl. egy 30 fős (!!) csoportba és ott még nagyon kicsi lesz.

Ezt én sem hittem el, amikor a - szintén nagyon fejlett :-))) - kisfiamat 2,5 éves korától oviba akartam íratni, de aztán némi idő és tapasztalat birtokában beláttam: jobb még neki a bölcsiben. Szóval meggyőződtem róla, hogy itt nem az egyéni fejlettség, ami ilyenkor a legjobban számít, hanem az érzelmi önállóság, hogy akár egy nagy létszámú közösségben is magabiztosan, önállóan elboldoguljon.

Lányom 2,5 évesen oviba járt (előtte bölcsibe, költözés miatt volt váltás) és ezerszer jobb mint a bölcsi!!! A kisebbik lányom 2011. decemberében lesz 3 éves, de szeptembertől szintén oviba megy.

Unokatesóm kisfia viszont még 3 évesen is bölcsis volt és eléggé leamortizálta a gyereket minden értelemben. Szóval egyértelműen ovi -már amennyiben a korának megfelelő fejlettségi szinten van.