Hogyan fog rendbejönni? Ha ilyen marad, én kerülök diliházba. Mi lesz ha megszületik a testvére? Mit tegyek? Volt/van valaki ilyen helyzetben?

Az írásod feléig jutottam el, amikor megfogalmazódott egy gondolat. Hiába egyedüli a gyermek, egyszerűen féltékeny. Nagyon is jól tudja, hogy lesz testvére, gondolom erről beszéltetek vele, mondtátok neki, hogy ott van anya pocakjában.

A kis agya pedig úgy gondolkodik, hogy a tesó anyával van mindig, nekem is kell anya, ezért talál ki mindent, hogy vele foglalkozz. Felhívja magára a figyelmet, hogy ő legyen a középpontban, csak vele foglalkozz. Azzal, hogy 4x átöltözteted eléri a célját, ha hisztizik, azzal pont azt éri el, hogy rá figyelsz, vele foglalkozol.

Az meg természetes, hogy anyás, hát kihez ragaszkodjon, ha nem az édesanyjához?

Én azt javaslom, hogy próbálj segítséget kérni a párodtól, nagyszülőktől! Ha később megszületik a baba, akkor még rosszabbodhat is a helyzet, mert akkor már a babára lesz féltékeny.

Vond be a házimunkába,legyen egy olyan dolog, amit csak ő csinál pl: mosógépből kiszedi a ruhákat. Ha ilyen apróságokat rábízol, akkor azt érzi, hogy fontos feladati vannak.

Olvasom-olvasom, és mintha magamat olvastam volna. Az én fiam 2 éves 9 hónapos volt - tehát ugyanannyi idős - amikor megszületett a testvére. Két fázisra osztanám az életünket. A megszületés előtt, és a megszületés után.

Megszületés előtt csak anya volt jó. Én ennek ellenére azért próbáltam mindenbe bevonni az apját és a nagyszüleit is, mivel tudtam, hogy a kicsi megszületésekor ez az anyafüggőség még jobban elharapódzik, és legalább egy kicsit fogadjon el mást is. Egyik pillanatban megértette, hogy tesó van anya pocakjában, és nem emelgetem, a másik pillanatban hisztit kiverve cipeltette magát az emeletek között. Ő már ovis volt 2,5 évesen, mert dolgoztam, így még ez is nehezítette az életünket, hiszen bölcsiből váltott szeptemberben. Rengeteg türelem, beszélgetés és következetesség volt az életünk. Muszáj volt a szeretet mellett szigorúnak is lennem, mert a nevelése attól nem áll meg, hogy testvér miatt hisztisebb lett.

Majd egyszer csak megérkezett a tesó. Két hét volt maga a pokol. A céltalan hisztik 40-50 percig tartottak. Gondolok itt arra, hogy fürdés után eszébe jutott, hogy ő koszos akar lenni, és rakjam vissza rá a vízből a koszt. 40!! percig üvöltött emiatt, és nem lehetett elmagyarázni, megnyugtatni. Ez annak szólt, hogy ne menjek fürdetni a kicsit, hanem vele foglalkozzak. Két hét után viszont elkezdődött a szocializálódás. Valahogy összeszokott a két gyerek. Nem mondom, hogy zökkenőmentesek a napjaink, de sokkal jobbak, mint a terhességem alatt és a szülés után.

Én nem engedtem meg, hogy a kórházba behozzák a nagyot, mert nem mertem felvállalni, hogy ne adj isten rosszul reagálja le a tesót, vagy ő is ott akar maradni, vagy sír, ha neki haza kell mennie, viszont a tesója ott marad.

Nehéz kérdés ez, mert nagyon sok szeretet és figyelem kell a nagyhoz, de ugyanakkor a nevelést is meg kell tartani. Én azt tanácsolnám saját tapasztalatból, hogy sokat beszélj a naggyal. Amikor hisztizik minimális büntetést azért adj neki - én ilyenkor leültettem, megvártam, amíg kihisztizte magát és utána állhatott fel. Azt is megpróbálhatod, hogy a mesét megállítod, ha hisztis, vagy nem akar csinálni valamit és elmondod neki a problémát. A tesó megszületése után pedig merd hagyni, hogy apa, nagymama serénykedjen a kicsi körül, és szánj időt a nagyra. Nem lesz a kicsinek semmi baja, ha nem te pelenkázod olykor, vagy nem te fürdeted, hanem apa. Nálunk este a kicsivel az apja van, a naggyal én. Majd fürdetés után csak a nagyé vagyunk mind a ketten. Szorítok, hogy minden rendben menjen! Gratulálok a babához!

Kislányom második szülinapja után 3 nappal született meg az öccse. Nálunk a pocakosság alatt nem volt gond, igaz, csak engem fogadott el. Hosszú hetekbe került, mire legalább azt megszokta, hogy apa fürdeti - nekem a nagy pocakommal legalább este az a fél óra pihi nagyon jól jött, ezért akartuk, hogy apa fürdesse. Először csak ott volt apa is a fürdésnél, aztán felénél átvette, majd ő fürdette, de én is ott voltam, végül magukra is hagyhattam őket. Nem volt egyszerű, de más dilivel nem találkoztunk.

Mikor megszületett a tesó, nagyon örült neki, féltékenységet soha nem mutatott, az öcsit mindig simogatta, puszilgatta, de más dolgokban igen nagy változások történtek. Az én aranyos, kedves, szófogadó kislányom teljesen kifordult önmagából. Hisztizett (azelőtt soha), akármit mondtam neki, meg se hallotta, folyton rosszalkodott - felmászott az asztalra, ott ugrált és még sorohatnám. Visszaszokott a pelusra is, pedig már éjjel is kezdett szobatiszta lenni.

Kb. 3 hét volt nagyon nehéz. A lányom - persze nem tudatosan - de folyamatosan a figyelemért küzdött, és hát a negatív figyelem is figyelem, vagyis, ha szidjuk is éppen, de legalább vele foglalkozunk... Hiába foglalkoztunk vele rengeteget, én is, mamája is, apukája is, kellett 3 hét, mire lecsengett ez az egész. Nehéz volt, iszonyú sok türelmet igényelt. A jó hír viszont, hogy minden nehézség véget ér egyszer - a dilikorszak szépen elmúlt, napról-napra változott vissza azzá az édes kislánnyá, aki volt. Most 5 hónapos az öccse, szerintem már nem is emlékszik a lányom, hogy volt valaha öcsike nélküli világ. Viszont órákat játszik vele, tornyot épít neki építőkockából (a kicsi már elég stabilan ül, le tudom rakni őt is a szőnyegre), meséskönyvet mutogat neki, mondókázik, hihetetlen édesek együtt. Az öcsi meg úgy néz a nővérére, mint a világ nyolcadik csodájára.

A lányomat csöppet sem zavarja, ha a kicsit szopiztatom, ha épp pelenkázom, adogatja a dolgokat és kiviszi a pisis pelust a kukába. Ha a kicsi felsír, viszi neki a cumit, bohóckodik neki, hatalmasakat kacagnak együtt.

Mindezzel csak azt akarom mondani, bármilyen nehéz, próbálj türelmes és nyugodt maradni és minden nap erősítsd a kisfiadban, hogy mennyire szereted. Sajnos a gyerekek a belső feszültségeket is tökéletesen megérzik, akkor is, ha nem őelőtte volt pánikrohamod, stb. Viszont a bizonytalanság, az ismeretlen nagyon félelmetes számukra. Ha sírsz, akkor is próbáld elmagyarázni neki, hogy annak nem ő az oka, te őt nagyon-nagyon szereted, mondd el neki, hogy fáradt vagy, valamelyest meg fogja érteni, de mindenképp megnyugszik attól, hogy beszéltél vele.

Sok kitartást kívánok és ne feledd, minden rossz elmúlik, később pedig már mosolyogva leszel képes visszagondolni a kezdeti idők viszontagságaira. Akkor meg egyenesen olvadozni fogsz, mikor két csemetéden látod majd, hogy szeretik, megértik egymást.

Sok erőt addig és fel a fejjel!

szerintem jó lenne, ha egy két hétig átjárna anyukád segíteni. Pihend ki magad. Amíg te úgy érzed, hoyg diliházba jutsz, meg pánikrohamod van, a gyerek is visítani fog. A gyerek mindig minket tükröz. Ha te kipihened magad, tudsz rajta nevetni, ő is meg fog változni, el fog múlni ez a bőgős időszak. Nem kell magadnak megoldanod, kérj segítséget.Kitartás, csak átmeneti jelenség.

Lazíts! ő is lazulni fog! Engedj egy kicsit, ne tartsd anapirendet, reggelizzetek az ágyban pizsiben, nézzetek mesét, egyetek ebédre pattogatott kukoricát meg hot-dogot- engedj az elvárásaidból.Ha nem öltözik fel, nem baj.Lehet pár napig eg ykis rumli a lakásban. Vegyél neki ajándékba egy puha plüss-macit, meg olyan menyezetre szerelhető hintaágy-hintát(fotellá csukható) abban lenyugszik. A barátnőm gyerekei is nagyon szeretik, sőt, a fejlesztő pedagógusoknak is van a suliban. Az írása is jobb lesz majd, ha sokat hintázhat a macijával. Ez a lelógó vászon jobb, mint eg y kemény hinta, megnyugtatóbb.

Szerintem van az Ikeában is.

Hintaszék is jó.

Az IKEÁ-ban lehet kapni egy olyan negyed körcikk alakú hintát, amibe te is belefekhetsz, és majd a kisbabát is ringathatjátok benne.

függőszék, eszembe jutott.

[link]

[link]

Nem kell mindjárt pszichológushoz rohanni. Számomra tök egyértelmű, hogy megjelent a testvérféltékenység.

Lányom is hasonlókat csinál.

Visszafejlődött, bepisilt, rágja a kezét, nem eszik egyedül, hisztizik...stb.

Semmi gond, kezelni kell.

Mégpedig: elmagyarázod, hogy nem szorít a nadrág, tegnap is ez volt rajtad, megnéztem a szemed, nincs benne semmi, megnéztem a szádat, nincs benne semmi és pont. Nincs vita, nem nézem meg még egyszer, és főleg nem öltöztetem át négyszer!! Ezzel ő dirigál, nem te! Ne hagyd.

Tudnia kell, hogy szereted, hogy foglalkozol vele, hogy ha meglesz a kistesó is fontos lesz továbbra is. Sokat beszélj vele, hogy milyen lesz ha lesz kistestvér, hogy mit fogtok csinálni, próbáld mindenbe bevonni, amibe lehet, és ami még fontos, hogy tölts csak vele is időt, ha meg is lesz a kicsi!

Ez ilyen, lehet még rosszabb is lesz. Lehet hamar elmúlik, lehet nem, ki kell bírni. Gondolj arra, hogy ő csak a figyelmedet akarja felhívni, mert érzi, hogy valami másképp lesz. Meg gondolj arra is, hogy a kicsi miatt nem szabad idegeskedned, főleg nem ilyen miatt.

Ha már ettől így bepánikolsz, mi lesz később? Ha a nagy ráül a kicsire? Megdobja valamivel? Vagy megharapja? VAgy ha beteg lesz mindkettő? -mert ezek mind meg fognak történi...

Nyugodj meg, és válaszz egy taktikát, amihez ragaszkodsz, és nem engedsz belőle.