HÓKALANDOK! A ti gyerekeitek mit szólnak a hóhoz?
Idén különösen sok hó esett, biztos rengetegen mentek a gyerkőcökkel szánkózni. Az meg nem vitás, hogy ilyenkor történnek a legviccesebb, legédesebb történetek! Tehát bátran bárki meséljen az övéről!
A mienk ez volt:
Három gyerekem: Hella, Mürené, és Nikho (görög-magyar félvérek), most így sorban: 6, 4 és 4.
Most éppen fél órája voltunk kint a töltésen szánkózni, és a két személyes bobunkkal akartak hárman lecsúszni.
Nem voltak képesek megérteni, hogy ebből baj lesz, meg hogy lehet, várniuk kéne, de meg se hallották.
Úgy láttam, nem tehetek semmit, ezért hagytam, had menjenek, majd megértik.
De a lejtő aljánál van egy kis út, ami nagyon rázkódik. Csúsznak mint az atombomba, de annál az útnál akkorát ugranak, hogy Nikho úgy kirepült, hogy jóformán fél méterrel arrébb esett, de úgy, hogy lendületből elkezdett tovább pörögni úgy, hogy le se bírt állni.
Volt egy fél éve egy kis autóbalesetünk, hogy csak ő meg én voltunk a kocsiban, és befordultunk egy árokba, és azóta Nikho retteg attól, ha valahonnan pörög le és nem bír megállni, ezért reflexből belekapaszkodott a bob karfájába, és felborította. Hella hál' istennek kiröpült, de Mürené benne maradt és csúszott tovább egy kis pörgés után. Komolyan mondom, úgy ment mint egy meteor, nagyobb volt a lendülete, mint amikor elindultak.
De a töltés alja tele van bokorral, ő pedig látszott rajta, úgy bele fog hajtani, mint a fene, ezért már ő is, a másik kettő is, meg én is sikítoztunk, de akkor a szomszéd lejtőről csúszó is lefordult a 'pajzsáról' (az olyan kis műanyag csúszóeszköz), és drága Mürené reflexből fölkapja, és amikor csúszna bele a bokorba, maga elé tartja, és így csak deréktől csúszik bele a bokorba, de úgy nagyon.
Hella meg Nikho szakadtak a röhögéstől (persze én is, meg a feleségem is), rohantunk le kiműteni a gyereket a bokorból, de komolyan mondom, ő egyszerűen fulladozott a nevetéstől. Vörös volt a feje, alig kapott levegőt...
Talán már lenyugodtam volna, de a feleségem a domb tetején teljesen magán kívül volt, a kamerát már a földre ejtette, úgy szenvedett, mire fölértünk, hogy...
Na szóval, ha az a kamera nem esett volna le a földre, akkor most föl tudnám rakni ide, de így nem nagyon lenne élvezetes. Mindenesetre nem volt semmi ez az egész!
Onnantól kezdve mindhárman angyalok voltak a szánkónál!
:):):):):)





Aranyos kis történet, bár megmondom, ha már az elején nem tisztázzuk, hogy vicces lesz, akkor végig izgulom az olvasást, mert ezek a repülések nekem inkább veszélyesek. (főleg, hogy írtad, hogy a domb végén van egy kis út, rögtön az elmúlt hetek tragédiája ugrott be)
De örülök, hogy senkinek semmi baja a röhögőgörcsön kívül, gondolom még évek múltán is emlegetni fogjátok ezt a családban. Nagyon szeretem az ilyen kis történeteket!
Én még nem tudok mesélni ilyen élményekről, mivel az én három kislányom még csak másfél éves, és még nincs is szánkónk, de amúgy is még inkább kicsit tartanak a hótól. Talán majd jövőre.
Boldog karácsonyt kívánok!





De aranyos!
Az én ikreim néha még nyáron is emlegetik a havat. Amikor van (most már sajnos elolvadt), őket nem lehet bezavarni a házba, ha tehetik, csak ebédelni jönnek be, meg délután aludni, bár azt nagyon nem szeretik.
Ők valamiért nincsenek oda a hóemberekért, mi inkább hócsúszdát csinálunk, azt viszont imádják.
De a szánkózás (bobozás) az isten!





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!