Mit tegyek, h megbarátkozzon szobatisztaság gondolatával?

Először is nyugodj meg, mert ha érzi rajtad a feszültséget, akkor amiatt is kerülni fog mindent, ami a bilizéssel kapcsolatos.

Az én kislányom két és fél éves volt, amikor elkezdtük (szerintem megvárhatjátok a tavaszt), és mi a kifejezetten lassan haladók vagyunk, én nem erőltettem soha semmit. Szeptemberben volt három éves, és tegnapról mára aludt éjszaka is először pelus nélkül, mert ő kérte, nem is pisilt be.

Már ovis egyébként, szobatiszta, de kakilni csak pelusba kakil. (Szól, amikor kell neki, és belekakil, majd visszavesszük a bugyit).

Nekem is voltak ilyen aggályaim, hogy túl lassan haladunk, de ha visszagondolok, akkor ez ez nem belülről fakadt, hanem abból, hogy mások gyereki már jóval korábban szobatiszták.

Fejben el kell döntened, hogy nem foglalkozol másokkal, csak magatokkal, és abban az ütemben haladtok, ami mindenkinek jó.

Amilyen gyakorlati ötletek eszembe jutnak:

Kérdezd meg tőle, hogy nincs-e kedve a nagy WC-be pisilni-kakilni, mint ahogy anya, mert lehet kapni jó kis WC szűkítőket. Esetleg lemehettek együtt kiválasztani (szín stb. fontos tényezők :o)

Én sokat mondogattam neki, hogy amikor majd nagy kislány lesz, akkor már nem lesz pelusa, és egyszer eljön a pillanat, amikor "nagy kislány akar lenni".

Aztán vettem neki szép színes bugyikat, amiken kutyusok vannak (Snoopy), na ezért teljesen odavolt, amikor megkapta őket, akkor kezdte el mondogatni, hogy ő abban akar lenni. Minden ilyen kezdeményezését meg kell ragadni, és nem szabad félni attól, hogy bepisil, mert valószínűleg elő fog fordulni.

Minden sikerének nagyon örültünk, a "kudarcokért" soha nem szidtuk meg, csak konstatáltuk, hogy ez most nem sikerült, nem baj, átöltözünk, majd legközelebb sikerül...

Türelem, most már hamarosan megérik rá!