Ez is hiszti? (nem tudok hosszabb kérdést írni)
Két és fél éves kisfiam nagyon jó természet, okos, szófogadó, bújós és nagyon kimutatja a szeretetét. Mégis van hogy rájön a hoppáré valami kis hülyeségen (pl nem kapcsolom be a meséjét mert eleget nézett már tévét, vagy nem is nézi csak megy, vagy pl akkor megyek el fürödni este mikor épp kitalálja hogy ezt meg ezt akarja csinálni) és ezen annyira bekattan, hogy onnantól csak ordít és csapkod velem. Ilyenkor mindig kimegyek a szobából, meg apa is, őt előtte büntiszékbe ültetjük és elmagyarázzuk hogy ha befejezte a hisztit kijöhet és szóljon hogy abbahagyta. Van hogy tényleg hüppög egy sort és kiszól vigyorogva hogy abbahagyta, de mostanában inkább ott ordít percekig. Ilyenkor bemegyek és megkérdezem időnként, hogy abbahagyná-e végre, ha nem, újra kimegyek és ezt van hogy fél óráig kell játszani. Terhes vagyok a kistesóval és ha idegesít valami, keményedik a hasam, így magamnak is jót teszek mikor kivonulok inkább. Ugyanis ha csitítgatni akarnám vagy elterleni a figyelmét, megállás nélkül visítana a fülembe és ütne-csapkodna. Én meg ezt nem akarom, nem engedem. De megőrülni vagy kórházba kerülni sincs kedvem és remekül meg tudom őrizni a nyugalmam, ha nincs velem egy szobában ilyenkor. Apa nem is létezik ilyen esetben, őt szabályosan kiutálja a szobából, ő nem kell, már ő is inkább kijön onnan. Egy idő után mikor bemegyek, már aranyosan bújik, látszik rajta, hogy megviselte a bőgés, és nem tudja magát hova tenni, mikor megkérdezem, miért hisztizett, megmagyarázza, hogy hát azér mer kimentél, stb. és ezután tök aranyos, bújik mindkettőnkhöz, magyarázgat, játszik, elvan és nem követeli azt amiért a balhé kirobbant.
Ez belefér a hiszti kategóriájába? Mert itt és máshol is inkább azt olvasom, hogy azért van a hiszti mert nem tudja az akaratát érvényesíteni. De én úgy érzem ezekből az új dühkitöréseiből, hogy nem az alapszituból jön a legnagyobb ordítás, hanem utána, mikor megpróbáljuk megmagyarázni miért ne viselkedjen úgy ahogy, mert ezután változik egy kis vadóccá és undokká, amiből jön a csapkodás és a velünk kiabálás, ezek után megyünk mi ki a szobából.
válasza:köszönöm a gyors és hosszú válaszod :)
hát igen, biztos hogy féltékeny lesz, nem is ez "zavar", mivel maximálisn megértem őt, csak hogy tudjam mire számítsak, tettem fel a kérdést :)
én is úgy akarom majd, hogy semmiképp ne a picire haragudjon ha mellőzve van picit, de ne is legyen inkább mellőzve :)
most az vigasztal, hogy mikor meglesz az egészséges kistesó, nem fogok azért idegeskedni, hogy ne idegeskedjek mert árt a babának :) mert most ez van, magát gerjeszti a szitu: üvöltés-pici stresszemelkedés-pocikeményedés-nagyobb stressz mert féltem a picit...ez legalább megszűnik a tesó születésével, magam miatt meg nem aggódok akkor már :)
válasza:Szerintem az teljesen normális, hogy a gyerekek egy idő után már nem emlékeznek arra, hogy miért is kezdtek el hisztizni.
Az én lányomat is meg kell vigasztalni, hogy megnyugodjon, különben nem is tudom meddig hisztizne, én azt sokszor nem tudom kivárni, mert csapkodja magát a padlón és félek, hogy kárt tesz magában, másrészt szüksége van rám/apára a megnyugváshoz.
Én sokszor azt látom, hogy ezek a dolgok azért alakulnak ki, mert neki fontos valami apróság, amire én nem is gondolok (mert hát nekem tök mindegy, hogy a sál kívül vagy belül van, csak legyen rajta...)
Azt vettem észre magamon is, hogy gyakran azt szeretném, ha a gyerekem, mint egy kis "robot", csinálná, amit kérek tőle, és nem hagyok neki elég nagy szabadságot.
És azt is megfigyeltem, hogy hihetetlenül érzékenyek, és legtöbbször az én idegességem/feszültségem az, ami miatt ők is feszültek lesznek.
Amit leírtál, az egy "teljesen normális hiszti", és jól is kezeled szerintem. Nagy lányom már három éves múlt, mostanában kezd alább hagyni az ilyesmi, egyébként ez mindennapos.
És igen, a kistesót ők már megérzik, hogy jön, hogy változás van/lesz, és ez elkerülhetetlen, de szerintem a pocakos idő alatt sokat lehet tenni, hogy ne legyen nagy féltékenykedés.
Én készítettem az érkezésre, leginkább úgy, hogy lelkendeztem, hogy mennyire jó is lesz. És nem mondtam neki, hogy játszótársa lesz, hanem hogy jön egy pici, aki majd szopik, sír és alszik sokat.
És mutattam neki az ő babafényképeit.
A kezdeti féltékenykedés teljesen elmaradt, úgy a pici 10 hónapos kora körül kezdődött, amikor az eddig "sajátnak vélt játékai" közössé lettek. De ezt is át lehet vészelni. :o)
Sok boldogságot és erőt Nektek!
Biztatásként annyi még, hogy nekem a pocakos időszak sokkal nehezebb volt, és felüdülés volt, amikor megszületett a pici.
válasza:igen, ez hiszti. az más kérdés, hogy azon még jobban bepipul vagy elkeseredik nevezzük ahogy akarjuk, hogy otthagyjátok. persze, ott kell hagyni, de pl. az én kislányom is ilyen anyás darab, és ő ha elkezd hisztizni, és otthagyom egyből jön utánam, mint egy kiskacsa és akkor már azért üvölt hogy vegyem fel, ott nyugszik meg a karomban. és addig nem is beszélem meg vele az esetet, amíg le nem nyugodott, mert attól csak még jobban sír, ha elkezdem olyankor. ha büntiszékbe raknáém, sokkot kapna tuti. sztem te se rakd büntiszékbe, hadd menjen utánad ha akar, lehet hogy neki is arra van szüksége hogy megbizonyosodjon afelől, hogy attól még hogy nem szabad valamit és otthagyod, mert nem tűröd a hisztit (ezt is el kell neki mondani), attól még szereted. próbáld meg úgy felfogni, hogy ez egy természetes szakasza a fejlődésnek, és nem passzióból hisztizik. :)
2 éves kislány anyukája
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!