Hogyan könnyíthetnék kisfiamnak az óvodai "sztressz" miatt?
Igazság szerint nekem nagyon nem tetszik a rendszerük sem.
A fiam amikor most ősszel elkezdtük az ovit, persze eleinte sírt, de aztán jól belejött, mosolyogva ment be reggel.
Aztán szép lassan elkezdtek fogyni a gyerekek, betegség, most a nagy hó miatt nem mennek.
Ekkor berakták a kicsiket a középsőbe.
Ma pl vittem reggel, és a 27 fős kiscsoportból a fiam és egy kislány volt csak, sőt a saját óvónőjük 10-re megy, a másik szabadságon.
Totálian megzavarták ezzel a kicsit.
Reggel fél, hiába elmondom neki, hogy most egy kis ideig a középsőbe lesztek, stb....
Fél mert idegenek neki a középsősök, azért érettebbek is, másképp játszanak, nincs ott a biztonságot nyújtó megszokott saját óvónő.
Ma reggel is úgy tépték ki a karjaimból, a szívem megszakad.
Akkor sajnos itt is van egy elég ingerült dada, aki általában kiabálással rendezi le, ha véletlenül valami kiömlik, vagy valaki bepisil (mert már nem mer szólni....)
Annyira sajnálom őt, szerintetek, mit tehetnék?
válasza:Beszélj mindenképp az óvónőkkel! Bár elvileg tudniuk kell, hogy ez megrázkódtatás a kisfiadnak, lehet, hogy elfelejtik. De ha szólsz, hogy őket kettőjüket segítsék hozzászoktatni a nagyobbak társaságához, foglalkozzanak többet velük, akkor biztos megteszik.
És ha nem stresszeli túl, a fiadnak is előnyére válhat ez az átmeneti vegyes csoport, sokat lehet tanulni az idősebbektől!
válasza:A dada kiabál?!!! Jézusom, ez borzasztó! Minek megy dadának egy idegbajos? Aki nem bírja türelemmel őket az váltson szakmát! Sőt, ne kezdje el!
Majd túl lesz rajta valahogy a kisfiad. Mond el neki, hogy ő már milyen nagy legény, hogy a középsőbe járhat.
Nagyon sokat nem tehetsz. Az életben mindenkinek el kell esnie néhányszor, hogy megtanuljon esni, és erősödjön.
A dadáról annyit: Pár kiscsoportos szülő már meg-megemlítette (de nem mernek szólni)...., hogy hát igen az ő fiával is nagyon erélyes volt amikor kiömlött véletlenül a víz az asztalon, meg ilyen hasonló dolgok.
Én is sokszor voltam fültanúja ezeknek a dolgoknak.
Hál'Istennek van egy nagyon aranyos óvónő ismerősöm, csak ő nagyon távol él tőlünk.
Ő azt mondta, hogy ez a viselkedés az óvónők és dadusok részéről nagyon szomorú, de ha ezt hosszú távon így megengedi magának, akkor ott sajnos az egész vezetőséggel baj van, vagyis ilyen "laza" az egész társaság.....:-(((
....a gyerekek kárára...
A beszokásról, hát én amúgy itthon vagyok mert nincs munkám, de azért kezdtük el az ovit 3,5 évesen hogy közösségbe szokjon, ő ugyanis nem igazán járt társaságba...
Nagyon nehezen viseli ezt a mostani helyzetet, hogy se itt se ott, nem tudja éppen lesz e ma a saját óvónője, vagy hogy kivel lesz....
Tele van bizonytalansággal, :-((((
Tényleg a szívem szakad meg...
Valóban szüksége van arra hogy minden reggel "megkínozzák" és kitépjék a karjaimból????
Persze egyrészt azért örültem hogy elkezdi az ovit,hogy egy kicsit "kimozdul" itthonról, mert már láttam hogy kevés neki, menne, végül is az elején mondom jó is volt neki az ovi.
Lehet hogy meg kellene beszélnem az óvónőkkel, hogy hagy maradjon egy kicsit itthon "szüneten" és amikor a többiek is elkezdik, akkor vigyem őt is, akkor már ott lennének a "kis a barátok" is, ami valamilyen szinten biztonságot nyújt neki.....?
válasza:A szakma szégyene ez a dada. Én is vagyok, (jelenleg gyeden). Soha se kiabáltunk a gyerekekre, néha felemeltük a hangunkat, de csak a nagyobbaknál. Piciknél soha.
A problémádra visszatérve. Én is tapasztaltam, hogy ilyenkor nagyon sok gyerkőc zokon veszi ha valami más lesz. Nálunk is sokszor van vegyes csoport, betegség vagy szabik miatt. Ilyenkor mi sokat babusgatjuk, főleg a kicsiket, mert ők fokozottan érzékenyek az ilyenre. Beszélj az óvónővel, hogy ezt tapasztaltad a kisfiadnál, hátha jobban oda figyelnének rá. Na meg az idő nagyon sokat segít, meg kell szoknia az új helyzetet.
Tudjátok az az érdekes hogy eddig 90 %-ban akárhol beszéltem/leveleztem óvónőkkel dadákkal, mindig olyan szépen írtak. :-)
De itt nálunk nem látom ezt a babusgatást.
Ma reggel zokogott a fiam, és úgy "vigasztalta" pont az a bizonyos kiabálós dada, hogy jól van már, most nem kell ebből akkora ügyet csinálni, meg hogy nem is írsz te, azok csak olyan "kamu" könnyek.
Amúgy én vagyok a kiscsoport szülői szervezetének egyik "vezetője".
és támogattuk is az ovit, sőt talán túlságosan is, közreműködök mindenben, stb.
És félreértés ne essen nem kiváltságot kívánok a gyerekemnek, csak hogy kapjon egy kis szeretetet.
Egyetlen egy óvónő van aki babusgatja őket, de ő komolyan olyan hogy amikor kimennek az udvarra mindig a gyerekekkel hintázik, homokozik, alig bír menni annyi gyerkőc lóg rajta, és nem áll és traccsol mint a többi óvónő.
Hál'Istennek pont ez az óvónő az én fiam óvónője is, de csak 10-re jár :-((((
Reggelente a fiam sír és kiabál hogy őt akarja, a dadák meg csak néznek és megjegyzést is tettek, hogy nem értik miért ragaszkodik Évához annyira.....
Na vajon miért, mert talán ő szereti a kicsiket.
Jaj én most olyan lelki beteg lettem főleg a mai reggeltől, hogy nem térek magamhoz.
Mindenképp beszélni fogok az óvónőjével erről az áldatlan állapotról, aztán remélem közös nevezőre jutunk :-))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!