3-3,5 év korkülönbség? Mik a tapasztalataitok?

erre én is nagyon kiváncsi lennék...nálunk is úgy néz ki, hogy 3 év lesz.

Annyit tudok írni, hogy a sógoromék fiai között is 3 év van, most 3,5 és 6,5 évesek, elválaszthatatlanok és imádják egymást. Persze vannak balhék, többnyire játékokon, de nagyon jól eljátszanak együtt.

Szia!

2 hónap híján 3 év van a fiaim között, a kicsi most volt 1, a nagy jan-ban lesz 4 éves.

Nekem nagy segítség volt az, hogy amikor a kicsi megszületett, a nagy már elég önálló volt, tehát már nagyjából egyedül pisilt, öltözött, nem kellett etetni stb. Ha elmentünk sétálni, akkor már nem kellett állandóan utáni loholni, mert már magától megállt az út szélén, meg úgy egyáltalán nem kellett mindig a nyomában lennem, mert már nem nyúlkált a konnektorba, nem rángatta a zsinórokat stb.

Viszont elég féltékeny a kicsire, sokszor odacsap, ha az elveszi 1 játékát, tehát ahhoz még nem elég nagy, hogy vigyázzon rá. Persze ez az én hibám is, mert sajnos nem foglalkozom vele annyit, mint amennyire neki igénye lenne (napi 12 óra...) :(

Azt olvastam valahol, hogy a gyerekek szempontjából pont a 3 év körüli korkülönbség a legrosszabb.

Amúgy a húgom és köztem is 3 év van. 12 éves koromig tök jó volt, sokat játszottunk, aztán jött pár év mosolyszünet, amíg ő is kinőtt a kamaszkorból, azóta pedig megint minden szupi :)

Én nem vállalnék gyereket kisebb korkülönbséggel, akkor 1 pillanat nyugtom sem lenne, amit hosszú távon biztosan nem bírnék.

A nagyobb korkülönbséggel pedig az a gáz, hogy közben vissza kell menni melózni, ahonnan meg már nehéz megint elszakadni, meg egyáltalán visszarázódni a kismamaságba :)

Nekem a lányaim között 3 év van. Én azt mondom, ideális!

Tudom, hogy nem divat ilyet kijelenteni, de nekem iszonyú mázlim volt, a nagyobbik soha nem volt féltékeny a testvérére! Igaz, ő nagyon szerencsés természetű, imád minden gyereket, kortól függetlenül. A legelső perctől várta a tesóját. A második terhességem nem volt problémamentes, így nagyon jó volt, hogy az akkor majdnem 2 és fél éves nagyobbik egy csomó mindenben önálló volt, olyasmire gondolok, hogy pl. nem kellett emelgetni, mert felmászott a székre, pelenkázóra egyedül (csakis felügyelet mellett), ha közlekedtünk, fel tudott lépni egyedül a buszra.

Amikor megszületett a kicsi, akkor meg jött, segített, fürdetés után pl. ő törölgette a kicsit.

Mindent tök jól meg lehetett vele beszélni, pl. ne zajongjon, ha a kicsi alszik, ha beteg, ne puszilgassa, hogy ne ragassza át a kicsire, stb, stb, millió példát tudok mondani.

A kicsi rengeteget tanul tőle, látom rajta, hogy sok mindent előbb csinál, mint a nagy (kifejezetten a tanulható dolgokra gondolok, pl. már 11 hónaposan együtt festegettek a rajztáblánál)

Egyébként pedig nagyon kezdenek összenőni.

Ja, még annyi, hogy nekem a nagy akkor kezdte az ovit, mikor a kicsi megszületett (6 hetes volt). Nem akartam visszatartani, mert már alig várta az ovit. Szerencsére ebből sem volt probléma, könnyen beszokott és nem sérelmezte, hogy neki el kell mennie, míg mi otthon vagyunk.

Én eleinte 2 év korkülönbséget akartam, de mikor 1 éves volt a nagyobbik, nagyon nem éreztem magamat késznek újabb babára. És nem bántam meg, mert 2 és 3 éves kora között egy csoda volt a fejlődése, ahogy nyiladozott az értelme, imádtam! Örlök, hogy akkor még csak az övé tudtam lenni, 100%-an rá tudtam figyelni. Aztán mikor 3 évesen ovis lett, ugyanezt a figyelmet meg tudtam adni a kisebbiknek is.

Én ma már semmiképpen nem választanék kisebb korkülönbséget!