Akinek 2 évesen még nagyon anyás, félénk volt a gyermeke,3 évesen hogy alakult az óvodába szoktatás?

mi járunk játszóházba néha, meg játszótérre, amikor cska az idő engedi, de ott is a kislányom inkább azonkon a játékokon játszik, amin épp nincs senki. ezenkívül van egy kisgyerekes barátnőm,, velükl gyakran összejárunk, őket szereti. de pl. ha jön valaki hozzánk, akit nem ismer, vagy pláne mi megyünk valahova, idegen helyre, és az isemretlenek "letámadják", akkor ott kész, vége, ki se hajlandó jönni a kezemből, kapaszkodik stb. viszont ha nem törődnek vele, rá se néznek, hozzá se szólnak, akkor viszonylag hamar felenged, de olyat, hogy valakik kézbe vegye az apján-anyján meg a barátnőmön kívül, nem enged. de a barátnőm is szinte családtag, mert majdnem minden anp találkozunk, megyünk-jövünk egymáshoz, sokszor délelőtt is délután is. néha elvan már úgy, ha pl. valaki, akit ismer, de nem családtag, mondjuk hetente 1-2x találkozik vel 1-1 órára, és én kicsit otthagyom, mondjuk 5 percre (direkt kipróbáltam), akkor elvan. de pl. ha valmi baja van, akkor én kellek neki, az apja se jó, vagy pl. elaludni is csak velem hajlandó. azért remélem, 1 év alatt sokat alakul még, hiszen a mostani meg az 1 éves kori önmaga közt is jelentős a különbség, és most nem csak a szellemi dolgokat értem ezalatt.