Lányosan nevelem a fiam, ha arra tanítom hogy érdekelje a külseje?

Szerintem csak a fodrász sok, utcára megfelelően kell megjelenni. Ezt a hajat nevetséges fenntartani egy kicsinek, nem praktikus, néha nyírjátok rövidebbre, aztán ha lenőtt 3 hó alatt, mehet megint. Pènzkidobás havonta fodrászt fizezni ovisnak, szerintem ez pazarlás. A többi megfelelő skill, szabályrendszer, a 2es-8-as valami renitens lázadó, aki nem tudja értékelni magát, másokat, a társadalmi normákat.

Nem fog szorongani attól, hogy utcán törekednie kell egy szint elérésére megjelenés terén is, aki ilyet állít annak komoly baja van.

Ugyanolyan szabály, mint a mit vegyen fel, csak kicsit bonyolultabb, így az lesz, mint nálunk, hogyha játszani megy bármi rendben van rajta, de ha suliba, akkor kérdezi, hogy mit vegyen fel, mert még az időjáráshoz is kell majd igazítania.. Nem épül be a hasonló szín, mintás-sima kombó, ha nem tanítod direktbe(az enyém nagyon okos, de nem ment neki) szabályok szerint, vagy rendezd úgy a szekrényt, hogy a stócból az egyed felső egyed nadrág illik össze, a második a másodikkal..

Nem fog tudni ráérezni 11 évesen sem!

Semmi baj nincs ezzel a hajjal, sokkal jobb, mint a sok tüsihajú kisfiú, a tök rövid haj nem is all jól a legtöbb fiúnak.

Ha az anyjának telik havonta 3 ezer fodrászra, miért ne?

11:

"Nem épül be a hasonló szín, mintás-sima kombó, ha nem tanítod direktbe(az enyém nagyon okos, de nem ment neki)"

Fogalmam sincs ilyenekről. 51 éve megvagyok így, a hátralevőkre már nem is érdekel, hogy vannak ezek. És így is párra találtam, munkahelyre jártam, beilleszkedtem a társadalomba. Ez max. egy közéleti szereplőnél, celebnél lényeges, de átlagembernek annyira se lényeges, mint hogy latin műveltségszavakat ismerjen.

De, lényeges.. mivel több sikert ér el vele. A szépséget pozitívan értékeli a társadalom, és az ember tud a saját adottságain rontani és javítani is. Akár csak nagyobb eséllyel nyer el egy állást, engedik előre sorbanállásnál/ajtóban, kellemesebb ránézni, kedvesebbek lesznek vele oviban, órán, nagyobb eséllyel játszanak vele, szólítják fel, meg úgy alapvetően dicsérik meg. Fiúkkal és lányokkal is, illetve nagyobb sikere lesz azoknál, akiknél szeretnél, mindegy milyen nemhez vonzódik. Ebben a világban kár tagadni, hogy a külső fontos. Nem a legfontosabb, nem is egyedüli fontos dolog, de fontos.

Ha tehetsz azért, hogy több előnyhöz jusson az életben a gyereked, tedd meg, főleg, hogy apróság, pénzbe nem is kerül, ez csak tudás. Az én gyerekem a saját bőrén tapasztalta, milyen mikor csini és milyen mikor nem. Milliók tapasztalják napi szinten. Nem extra normálisan öltöztetni a gyereket, előnyösen, és profitál belőle. Enélkül is lehet boldog, de boldogabb lesz tőle. Tudni jó, tanítsa mindenki a gyerekét. Az enyémről mindenki azt hiszi pl sok pénzünk van, okos és szép, random emberek dicsérik meg nagyként, de előnytelen ruhában kifejezetten csúnya tud lenni. Sokat tett érte a kellemes megjelenése, az emberek visszajelzése alapján meg a világról alkotott képe is pozitív. Én nagyon szép gyerek voltam rosszul öltöztetve(és piszkálva), amíg rá nem jöttem hogy kell öltözködni.. a gyerekem nem ilyen feltűnő jelenség, de szeretném megadni neki ugyanazokat a pozitív tapasztalatokat, amik engem értek, mert hatalmas a különbség.. tényleg! 11 éves majdnem, örülök, hogy szinte mindig rendben volt öltöztetve. Egy csoportfotózásnál nyúltam mellé, ott rémesen nézett ki, rá se ismert senki:)

Megmutatnám a képeket, de.. nyilván nem lehet, sehol sem posztolgatom, pláne nem rossz képen.

Hát, mi más értékrend szerint neveljük a gyerekeinket.

Nálunk nem a külső, hanem a tisztességes, becsületes viselkedés és a tudás, műveltség az érték. És mindenki szereti a gyerekeinket, mert aranyosak, kedvesek, tudnak viselkedni, értelmesen lehet velük beszélgetni, jó játszópajtásai a többieknek. Nem azért, mert passzol a felsőjük a nadrágjukhoz.

Én nem egészen értelek titeket, válaszolók.

Hogy jön a megfelelési kényszer vagy az őszinte-becsületes jellem ahhoz, hogy az ember felismeri melyik ruha passzol melyikhez, milyen helyre milyen ruhában érdemes menni?

Vettem már fel kockás nadrághoz kockás inget. A barátnőm (azóta feleségem) ráménzett és mondta, hogy kva szarul nézek ki, valamelyiket cseréljem le. Sajnálom, hogy engem soha senki nem tanított meg öltözködni rendesen. Oké, szüleimnek nem is volt rá nagoyn lehetősége, kínai butikból vettük a ruhákat, erre futotta, de azért elég kellemetlen felnőtt férfiként full inkompetensnek lenni, hogy mi mivel áll jól. Kell hozzá érzék, mondhatnátok, de amúgy ez is simán tanulható, csak főleg kis korban fogékony rá az ember, hogy beépüljön egyfajta érzékként.

De ettől még öltözködhet az ember kényelmesen, nem lesz megfelelési kényszeres és lehet ugyanúgy becsületes, kedves ember. Semmi köze ezeknek ahhoz, hgoy valaki tud-e öltözködni.

A fodrászt mondjuk én is túlzásnak tartom, bár csinált nekem anyám épp elégszer vállalhatatlan hajat ahhoz, hgoy belássam: ha valaki nem tud otthon rendesen bánni a nyírógéppel és az ollóval, lehet tényleg jobb, ha másra bízza :D

Te jó ég, óvodás, hagyd már elni. Már bocs.

De ne akard már ilyen szinten leszabalyozni, hogy mit viselhet egy KICSI GYEREK. Leszrja mindenki, megy-e a felsője a nadragjahoz. Mire meg nagyobb lesz, kialakul a SAJAT ízlése, érzi majd, mi áll jól neki, amellett, hogy kicsit hadd bontakozzon ki a saját személyisége.