Két éves gyerekkel mit csináljak ha nem akar haladni arra amerre megyünk?

"A következetesség kicsinél is működik"

Hát nekem egyiknél se valt be, pedig én kifejezetten következetes szülőként funkcionálok.

3-3,5 éves koruk felett igen, na akkor már ertették, tudtak, hogy ha mondok valamit, azt betartom. Hogy mindennek van következménye, jó vagy rossz.

De 2 evesn, ugyan mar, nekem átlagos gyerekeim voltak, nem ilyen csodák. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell következetesen nevelni, kell, kzülönben 3 éves kora utan se tanulja meg, de nem szabad elvarni, hogy ha 3szor visszafordulsz a visító gyerekkel, akkor negyedjére eszébe jut majd, hogy normálisan kell menni, különben anyám hazavisz.

Babakocsi volt a megoldás nálunk is (valószínűleg enyhe autista a fiam, de kétévesen erre még nem gyanakodtunk). Érdekes mód önként belemászik és nem tiltakozik hogy bekötöm.

Ezzel a hazamegyünk dologgal meg se próbálkoztam, eleve az indulás mindig a legnagyobb cirkusz. Nem akart indulni se (aztán hazajönni se). Meg általában nem opció húzni az időt, a busz elmegy, bolt bezár, vagy ha nem is zár be, nem lesz időben ebéd ha nem indulunk el. Szerintem azért se működik nálunk a kitartó ordíttatás nevelő hatása, mert túl gyorsan belelovalja magát, onnantól se kép se hang, és azt is elfelejti, miről volt szó. Úgy működik csak ha van egy pad ahová le tudunk ülni (mikor pl. a bolt helyett a játszótérre akar menni de a boltba kell), ott kisírhatja magát az ölemben, megnyugszik és lehet neki magyarázni.

Elmúlt 3, most már többször jön mint nem, ha határozottan húzom a kezénél és ugyanilyen határozott hangon beszélek akkor lehet irányítani általában. De fölveszem a nyakamba ha haladni kell, vagy elővesszük még mindig a babakocsit, esetleg biciklivel viszem (felnőtt biciklin, gyerekülésben).