Gyűlölöm az életemet?

Azt nem értem, hogy hogyan mersz válni?

Akkor lesz munkád, pénzed, több énidőd, miközben a gyerekeiddel se bírsz?

Akkor lesz nyugtod, ha a férjeddel maradnak és te lépsz le.

Mindenki a saját sorsa kovácsa. Neked kell megtalálnod a boldogságod és a boldogulásod a saját életedben. A kérdés inkább az, hogy miért vagy ennyire kiégve? Neveled a gyerekeket, vagy csak ordítva próbálod kiharcolni, amit akarsz? Van magadra időd? Miért nincs? Szedsz magnéziumot? Miért vagy ennyire türelmetlen? Hogyan lehetnél türelmesebb? Mi kéne ahhoz (a realitások talaján), hogy könnyebbnek érezd az életed?

Fogj egy papírt és válaszolj magadnak ezekre a kérdésekre, hogy kialakuljon egy kép merre tovább előre. Ne legyél már csak elszenvedője az életednek könyörgöm...

Barátnőd, szüleid, más kedves rokonok? Kell neked hátország, aki támogat.

Mióta nincs munkád és miért? Keresel?

Ne izgasd magad hülyeségeken, a rendrakás nem komoly probléma. Nem kell egész nap, elég este. Mért kéne mindennek folyamatosan a helyén lennie? Nincs 3 órára való játékuk. Ne veszekedj a gyerekekkel, mert rád hat vissza. Játssz velük, menjetek játszótérre, ők is építenek téged mentálisan.

Mi az, hogy a gyerek nem fogad szót neked, hanem visszafelesel, hogy nem, és hisztizik? Ez a baj, hogy ezt hagyod! Igenis mutasd meg a gyereknek, hogy te vagy a főnök! Ne hagyd magad! Lehet fenyegetni, hogyha nem fogad szót, kidobod a kedvenc játékát (persze nem teszed meg igaziból, de valahogy fegyelmet kell tartani), ettől hátha megijed, és szót fogad.

Ezenkívül kérjél segítséget nagyszülőktől, vagy a szomszéd nénitől, tudomisén. Nem kell, hogy te egyedül beleszakadj mindenbe, és még az egészséged is rámenjen. Találd fel magad!