19 hónapos picim nem keres, ha nem vagyok otthon - ez normális?

Az én fiam is elvan velük, 20 hónapos. Kisebb korában is szépen megvolt. Engem ez nem zavar.

A kötődési gondoknál pont hogy ordítana a gyerek, mert ha az anyja szeretetében sem biztos teljesen, nem tudja biztonságban érezni magát másokkal.

Nem jelent semmit ne aggódj :)

Ennyi idősen az egy lányom is lazán elvolt, meg 2 évesen is. Egésznap is akár. Egyáltalán nem izgatta. Aztán 3 éves kora előtt teljesen megfordult a dolog, és keresni kezdett, mondta hogy hiányzom neki, el-el sirta magát.

Őszintén, én nagyon örültem, hogy ott tudjuk hagyni a nagymamájánál akivel akkora megértésben vannak, hogy konkrétan láthatatlanok leszünk számára, ha képbe kerül a mama.

Sőt mióta beszélni kezdett, néha el is küld minket :D

De annak is örülök, hogy az apukájával is jól elvan nélkülem.

19 hónapos volt amikor egy hétvégere az apukájával hagytam és nem keresett kétségbeesetten, csak néha néha megemlített, de nagyon jól megvoltak.

A viszontlátás öröme most kezd csírázni, mostanában van az, hogy ha haza érünk a hászótérről akkor rohan az apjához, vagy ha fordítva. Ha apás programról érnek haza, akkor rohan hozzám és mesél.

22 hónapos.

"Kérlek, mondjátok, hogy azért volt el boldogan - mert sikerült a 19 hónap alatt felépíteni egy alap bizalmat a környezet, világ felé, és mert tudta, hogy anya úgy is jön hozzá."

Kb. ezt írtam én is le. 🙂 (#1 voltam)

Az én fiam is ilyen 🙂

Most múlt kettő, ha elmegyek nélküle, általában tök jól elvan itthon, de mostanában ahogy kopogok, már hallom, hogy kiabál és fut elém, vagy csak fülig érő mosollyal fogad. Egyébként meg imád, ezt érzem 😊

“ A picimre nen vetítem ezeket ki”

Dehogy, csak tudat alatt…

Teljesen rendben van így. Jól érzi magát, biztonságban van, tudja, hogy majd visszajössz, de addig sincs semmi baj. Szerintem jól csináltad (akkor lenne baj veled, ha hisztizne, ha elmégy, hisztizne, ha visszajössz ...), továbbra is nyugodtan rábízhatod megfelelő családtagra, később óvónénire. Ez így normális.

Ha pl. látványosan, drámaian elköszönnél, búcsúzkodnál, akkor természetesen rettegne és bőgne utánad - de ez nem a szeretet jele, hanem a bizonytalanságé, bizalmatlanságé, a félelemé lenne. És a te hibádból szenvedne (pedig nem akartál rosszat).