Hogyan lehet kezelni a kislányom (szerintem) féltékenységét?
Kiderült, hogy 6 évesen ugyan,de kistesója lesz. Nagyon várta, szinte minden nap emlegette az utóbbi hónapokban,hogy szeretné.
(Természetesen mi is akartuk. 😃)
Most az oviban elég jó kislány,elvan,hallgat az ovonenire és kezelhető is,de itthon brutális amit leművel.
Rengeteget szeretgetem, mindent megkap,nyilván beszélünk a babàról ,hogy majd miket veszünk neki meg hasonlók,de nincs különbség téve köztük,főleg, hogy még meg sem született.
Viszont kezelhetetlen lett a gyerekem...nem hallgat rám,mindent csinál amit nem lehet,hiába szólok rá ezerszer,kinevet, szétrombolja a szobáját, néha csúnya dolgokat is mond rám...evés közben direkt csikorgatja a fogait is,pedig tudja jól, hogy egyszerűen ki tudnék szaladni a világból tőle...
Idáig ezt nem csinálta, sejtem,hogy a kistesó miatt van.
Ez el fog múlni?
Vagy mit tehetnék?
Borzalmas hatással van rám, egész nap idegeskedek,sírni tudnék a viselkedésétől,ami nyilván nem tesz jót így terhesen,egyszerűen nem tudok nyugodtan létezni sem tőle,mert látom rajta,hogy provokálni szeretne,pedig imádom őt... :( már a kiabálás sem hatásos.
Teljesen kétségbe vagyok esve.
Ha nálatok volt ilyen, akkor hogyan oldottátok meg?
Nálunk elmúlt.
Az én gyerekeim között nyolc év van.
Egy éves volt a kicsi kb amikor normalizalodott a helyzet, mondjuk akkor tért vissza a régi kerékvágásba az élet itthon.
Persze most is vannak néha vittak, meg az a szöveg, hogy de bezzeg a kicsi..., de most már nincs az a nagy féltékenység ami volt.
Terhesen hogyan kezelted ezt a stresszt?
Sokszor annyira felidegesítem magam,annyit sírok ,hogy félek, hogy baja lesz a kicsinek is ennyi idegtől.
A kislányommal meg akkor kivárok, nem tudok mit tenni ezek szerint.
Probalok vele sokat beszélgetni, elmondhat bármit nekem,de nem mond semmit erről a dologról. Magában tartja ,de látom rajta,hogy ez a baja...
2, sokat foglalkoztam a lányommal, próbáltam programokat csinálni vele, minél többet(ez mondjuk nehezebb kihívás volt, főleg a vége felé amikor tíz métert alig bírtam már megtenni a dagadt lábaim miatt.)
Sokat beszéltem neki hogy milyen jó lesz ha lesz egy testvére.
Persze néha nagyon ideges voltam, de próbáltam nem mutatni.
A szülés után ugyanúgy.
Sokat beszélgettünk tarsasoztunk.
A leckét is mindig velem csinálta.
A mai napig így van, rendszeresen tartunk csajos programokat, olyankor a kicsi az apjával van.
Most kezdődött az ovi, a visszaszokás is simán megboríthatja..
Egyébként ezt a workshopot ajánlom, hogy nézd meg:
Próbálj meg beszélgetni vele. Mondd neki, hogy nagyon nagyon szereted őt, és egy egészen kicsivel sem fogod kevésbé szeretni, ha megszületik a tesó. Menj el vele programozni! (Persze olyan helyre menjetek, ahol te is jól érzed magad terhesen.)
Ha rosszalkodik (tudom, iszonyat nehéz, voltam hasonló helyzetben) próbálj nyugodt maradni, és úgy rászólni. A stressz a babának és neked sem tesz jót.
Viszont, szerintem legyél vele következetes. Kedvesen, de fegyelmezd őt. "Julcsi, kérlek, ne csinálj rendetlenséget a szobádban. Ha szétrombolod, rendet is kell raknod benne." Ha kiabál, kiabál. Erősnek kell maradnod.
Kitartást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!