Mi számít gyermek bántalmazásnak?

"Ha valami rosszat csinált akkor megbeszéltem vele szépen hogy megértse a kincsem. "

Persze 🤣 Biztos van ilyen gyerek, 1000-ből 1, a maradék 999 meg toporzékol, hisztizik és miután megbeszéled vele 100-szor, százegyedjére is felmászik a kanapére szélére, piszkálja a kábeleket, veri a kamraajtót, így tovább. Az anyukák sem azért ordítanak, mert pszichopaták, hanem mert ezerszer elmondták már normálisan a "kincsüknek", mit nem szabad, de az átlag gyerek feszegeti a határokat, dscol és csakazértis csinálja újra meg újra, mert nem érti meg 2-3-4 évesen, mi miért baj.

15, nyilván van ilyen is, persze. De azért a többségnek szimplán eldurran már az agya, mikor egész nap mindennap megy a sírás, visítás, verekedés, stb.

Pláne, mert manapság a nagyszülők se segítenek be, hogy legyen néha fél óra nyugija az anyukának.

Nem minden kisgyereket hat meg, ha kiabálnak vele. Ismerek olyat, amelyik csak a képedbe röhög és csinálja tovább azt, amivel bosszant. Nem vagyok híve az ordibálásnak, a testi fenyítésnek még kevésbé, de a heti 4-5 ordibálás nem hangzik indoknak arra, hogy ráhívd a gyámügyet. Még a fenékre csapásért sem hívnám. Én csak olyan esetre emlékszem gyerekkoromból, amikor fakanállal kaptunk (mamám...). Anyám inkább az ordibálós fajta volt, elkönyveltük tesómmal, hogy egy hisztérika. Nem mindenért ordibált velünk, az tényleg kóros lett volna. Amit te leírsz, az nem úgy hangzik. Nincs olyan ember, aki soha nem veszti el a hidegvérét. Vagyis van, azokat hívják pszichopatának.

A lányomon én látom, hogy nagyon érzékeny a hangos szóra, úgyhogy igyekszem csak akkor kiabálni, ha tényleg valami életveszélyes manővert csinál. Akkor viszont muszáj így nyomatékot szereznem a mondandómnak, különben legközelebb is megcsinálja. Anyám is egyedül nevelt minket egyébként. Az első amit megfogadtam, hogy igyekszem úgy intézni az életem, hogy ne kelljen azért egyedül gyereket nevelnem, mert meggondolatlanul, egy link alakot választok férjnek és apának. Akkor inkább nem lett volna gyerekem. Na, tanúként ennyire gondolom sétagaloppnak az egyedülálló szülők életét, pláne azokét, akik finoman szólva nem milliárdosként lettek egyedülállók. Fogalmad nincs róla mekkora lelki teher lehet ez az egész neki. Ahhoz képest, a leírtak alapján én nem ítélném el.

A megverés, rángatás és a durva, rendszeres kiabálás is bántamazás. Viszont ha gyámügyet hívsz ennyiért, nem segìtesz, csak rontasz a helyzeten. Az anyána pszichológus meg segítsèg kéne.

Erre a helyzetre nincs jó megoldás. Esetleg segíts neki. Említheted, hogy hallod, hogy ideges, fàradt, miben tudsz segíteni.