Szerintetek ez így normális, hogy így reagál le az anyuka egy hisztit?

Nem, nem normális.

De majd ha a te idegeidet is kicsinálja a dackorszak, na majd akkor emlékezz vissza erre.

Régen is kaptunk a fenekünkre ha annyira nem bírtak velünk mint a barátnőd. Gondolom nem agyba főbe verte.

Semmilyen lelki betegsége nem lesz ennyitől. A bántalmazás más téma ha komolyan megverik a gyereket. Ez nem az.

Szerintem az nagyobb kárt okoz hosszú távon mikor a gyerek egy hülyét csinál a szülőből. Mikor az szép szóval kérleli a hisztis gyerekét aki nagyívben leszarja mit mond az anyja. Anyuka meg utána még bocsánatot is kér. Mit gondolsz mi lesz az így nevelt gyerekekből? Egy igazi zsarnok.

Én megértem ha valakinek elborult az agya egy idő után, kicsúszik egy két kiabálás vagy egy-egy határozottabb mozdulat a gyerek felé de a csapkodással valahogy egyáltalán nem tudok azonosulni. Ha csak az első kettőt írtad volna nekem oké lenne, ha nem rendszeres, de az utolsó leírt cselekedetét túlzásnak tartom.

Elég lett volna távol tartani a gyereket.

Nem ideális megoldás, de szerintem gyakori, mert nem minden szülőnek vannak kötélből az idegei. A helyes reakció, ha a tied abból van:

(1) nyugodt maradsz

(2) megállapítod, hogy tényleg ki van borulva a gyerek vagy csak manipulálni próbál, ehhez megpróbálsz vele tárgyalni, ha lehet, akkor manipulál, ha nem nyugszik meg varázsütésre, akkor tényleg ki van borulva

(3) nyugodt maradsz továbbra is és nyugodt hangon beszélsz hozzá, pl. "látom hogy ki vagy borulva, itt maradok veled amíg megnyugszol"

(4) nyugodt maradsz és vele maradsz amíg megnyugszik

Nyilván ez nem mindig valósítható meg, és alkalmazni kell a helyzetre. És eleve nem mindenki tud nyugodt maradni. Ha elváláskor borul ki, akkor nem neked kell vele maradni, hanem az nyugtatja meg aki vigyáz rá. Vagy pl. az én fiam a hajmosáson borult ki (mindig ez van, utálja ha vizes lesz de néha muszáj), ugyanúgy megmostam a haját de közben nyugodtan beszéltem hozzá.

Nagyon kell a nyugodtnak maradás, amikor üt/rúg téged, esetleg harap.

Néhány gyerek lassabb felfogású és nem érzékel erőfölényt. Megütni ne üsd, de szorítsd meg a karját, és ültesd le a földre/tartsd ott, vagy vidd be a szobájába. Az se baj, ha kiabálsz, és mondod hogy nagyon nagyon mérges vagy, ezt nem lehet.

Majd lecseng. Többfajta temperamentumú gyerek van, van amelyik 10x jön ki úgy rugdos/üt. Az enyém nehéz gyerek volt, harapott/marcangolt is.

Rányomtam magamra a fejét mikor harapott, nem kapott levegőt, elengedett.. védőnői tipp volt, még a szoptatáshoz, hogy a mellbimbóról ne lefelé húzzam, mikor harap, mert leszakad.. később is bevált.

Vannak, akik nem értenek másból, meg kell mutatni az erőfölényt(is, a kedvességen és megértésen túl). Minden jóérzésű embernek lelkiismeretfurdalasa van utána.

Megnèzném a nyugodtan ülő anyukát, akinek a 4 évese őt, vagy a tárgyakat bàntja a lakásban, esetleg önmagát harapja az ideggorcstől, annyira dühös.

Nyilvánvalóan túlzásba esett anyuka, de amikor egynap 20-szor dacos hiszti a műsor, akkor ember legyen a talpán, aki mindig higgadt tud maradni... Kívánom, hogy sose tapasztald meg!

Nekem alapvetően az a tapasztalatom, hogyha a gyerekem kiakad és erre én kiakadással válaszolok, az csak olaj a tűzre. Ettől függetlenül nincsenek kötélből az idegeim, van hogy nálam is elszakad màr a cérna. Nem ütöm meg és zárom be, de ordítani biza szoktam... Akkor is, ha már amint nyitom a számat tudom, hogy erre csak mégnagyobb ordítás lesz a válasz. Előbb nekem kell megnyugodnom, utána talán a gyerek is megfog.