Mit éreztetek, amikor a gyerekekről kimondták, hogy autista?

Megkönnyebbülést.

9 év szenvedés után jutottunk el ide, hiába jártunk koraiba is születésétől.

Sokkal jobb diagnózis ez, mint amiket az évek alatt kaptunk. Sok évig értelmi fogyatékosnak hitték, csecsemőként azt jósolták szobanövény lesz, sokszor azt is megkaptuk, hogy a mi hibánk, hogy nevelési hiba, ahogy reagál a külvilágra...

Azt éreztem, hogy az életünk káoszában minden értelmet nyer!

A kicsi kapott először diagnózist 3,5 évesen (ő súlyosabban érintett), majd a következő fél éven belül a két nagyobb (5, 7 évesen) és a férjem.

Mikor kiderült, hogy nem én vagyok olyan csapnivalóan rossz szülő, aki miatt úgy viselkednek a gyerekek ahogy, akkor megkönnyebbültem és megint vidáman tudtam a jövőbe tekinteni. Pokol volt, amig a kicsinél mindenki azt kérdezgette, hogy beszélek-e hozzá eleget, mert 3 évesen sem beszélt es nem is értette, amit montunk neki. Csak dühöngött, ha nem ment a gondolatolvasás. A szelektív étkezését sem én okoztam és a szokásokhoz megrögzött ragaszkodását sem... Borzasztó volt, amíg kimondva vagy komondatlanul mindenki engem hibáztatott mindenért, hiszen én voltam a legtöbbet a gyerekekkel. Lassan én is elkezdtem elhinni, hogy pocsék anya vagyok és tönkreteszem a gyerekeim életét.

A diagnózisok persze, hogy lesokkoltak, de legalább támpontot is adtak. Volt honnan elindulni. Képkártyák, timer, pontos képes napirend...

#3: Ha kiderül hogy spektrumos a férj, nagy eséllyel a feleség is az, mivel legtöbbször spektrumos spektrumosat vonz. Nőknél négyszer ritkább a diagnózis mert náluk másképp jelentkezik és rejtve marad (sokkal jobban "maszkolnak") ill. sok spektrumos tulajdonság nőknél sokkal elfogadottabb (pl érzelmi labilitás, kitörések).

Ma már tudjuk hogy ez nagyrészt genetika miatt alakul ki (75%ban), és nemrég a neandervölgyi génekkel hozták összefüggésbe.

[link]

Amúgy fizikai jellemzői is vannak (átlagosnál magasabb homlok, a szemek távolabb vannak egymástól) de ezek nem szembetűnők igazán és nem is mindenkinél.

Mi is hasonlóan érintettek vagyunk.

#4-es voltam: ezt csak azért írtam le, hogy nehogy átessen az eddigi "az anya hibája" állapotból "az apa hibája" állapotba. Senki nem "hibás", ez genetika. Valamint genetikai értelemben sem "hibás" aki autista. Nem véletlenül maradt fenn ez az "agytípus", mivel a közösség túlélési esélyét növelte. Pl amíg az ősközösségben a többiek pletykálkodtak, ármánykodtak meg a státuszukkal voltak elfoglalva, addig a spektrumos azzal szórakozott hogy mindenféle köveket koccintgatott egymáshoz és egyszer csak észrevette hogy bizonyos típusúak szikrát okoznak...

Rengeteg spektrumos híresség van: elég csak Einstein, Bill Gates ill. Elon Musk nevét említeni.

A különvonulás és hiperfókusz bizonyos témákra sokszor vitte már előre az emberiséget.

Én most úgy érzem, hogy ez itt a világvége! Kétségbeesettseg, düh és végtelen szomorúság van bennem. Miért pont én? Egész életemben ettől rettegtem! Még bőven nem volt gyerekem amikor olvastam róla és konstatáltam, hogy az autizmus a lehető legrosszabb ami történhet velünk, éreztem, hogy nem tudnék beteg gyereket nevelni, inkább öngyilkos lennék! Erre tessék ..

Erre a traumára, tragediára ami feldolgozhatatlan és szerintem belerokkanunk mindannyian ráadásul becsúszott még egy baba persze ő is fiú és a korkülönbség is alig lesz 2 év ami még pluszban növeli is a halmozódás kockázatát aggódhatom még 2 évet az öcsi miatt is szóval nagyon megszívtuk

Utolsó ha az autizmus nem betegség akkor vajon miért sorolják a fogyatékosságok közé, miért járnak utána támogatások?

Ezek szerint mert annak sokkal súlyosabb betegségek, egy szülőnek már örülnie kéne, hogy az ő gyereke "csak" autista?

Irjál már egy két példát milyen sokkal rosszabb állapotok vannak? Gondolom te sem nevelsz autista gyereket vagy maximum ide enyhet! Mert szerintem pl a Down kór is sokkal jobb mint egy súlyos

autizmus!

Egyébként már bocs, de minden szülőnek a saját gyermeke problémája a legnagyobb!! Nyilvan ha rossz lenne a szeme vagy halláscsökkent lenne ő sem így állna hozzá!!

Mivel ez egy spektrum, van enyhétől komolyig nagyon sok változata. Az enyhébbet szokták inkább állapotnak nevezni mint fogyatékosságnak, mivel ők teljes életet tudnak élni, sőt jó esetben különleges képességeiket is tudják kamatoztatni.

Aki persze a spektrum végén van és segítségre van szüksége a legalapvetőbb önellátáshoz is, az már persze fogyatékosság.

Színtévesztés is ilyen, aki zöld-pirosat nem tudja megkülönböztetni, az cserébe a zöldnek sokkal több árnyalatát észleli a többi embernél. Más környezetben fejlődtek az ősei.

A mi környezetünkben persze hátrány, de semmiképp nem nevezném fogyatéknak, mert létezik olyan környezet amiben ő sikeresebb az átlagnál.