Hogyan vetted észre, hogy autista a gyereked?
1.5 éves korában már teljesen nyilvánvaló volt. Pedig ő enyhe auti, Asperger szindrómás kislány.
20 hónaposan már vittem a Szakértői Bizottság elé,onnantól kapott korai fejlesztést, mozgás és gyógypedagógia, beszédindítás, tsmt, zeneterápia.
Tünetek:
-órákig tartó ordító hisztik,amikor semmi sem állította meg
-önbántalmazás (véresre)
-nagyfokú merevség a viselkedésben/alkalmazkodásban. Pl a fényképeket, könyvben a képeket CSAK egyféle sorrendben sorolhattuk el. Ha máshogy mondtam, ordított. Ha lelógott/lecseppenni készült az étel a kanálról,ordított.
-több méterre ment minden embertől,bárhol voltunk
-különböző színű ételeket elutasított
-minket szülőket folyamatosan bántalmazott. Vagy magát..
-sosem tartott szemkontaktust. Max pillanatokra. 2 évig szopott,akkor is csak meredt maga elé mindig
- 3 évesen még gagyogott,mint egy baba. 3 évesen ment bölcsibe (nem vették fel hamarabb a Szakértői ajánlása ellenére sem). 3.5 évesen oviba.
- a szobatisztaságot tanulta, mint egy leckét. Oviban pisilt,ha vitték a csoportot. Sose pisilt be.
Önálló jelzés és pisilés/kakilás 6 éves kortól van nála. Addig vinni kellett bizonyos időközönként.
Ami normális volt: mozgásfejlődés normális volt, időben felnevetett. Jól szopott első perctől.
Habár 2.5 évesen azt mondta a gyógypedagógus, hogy értelmi fogyatékos, 5.5 évesen 120 volt az IQ-ja. 6 eves korától ír-olvas. Ekkorát tudnak fejlődni!
Normál iskolába jár,kitűnő lesz.
2es vagyok.
Tényleg, a forgás...! Percekig a szőnyegen csak ment körbe-körbe. Forgatta a két bokáját önmegnyugtatás céljából. Nyitogatta a tenyerét. Mindig volt egy aktuális nyunyója,amit MINDENHOVÁ vinni kellett.
Nagyon sokminden van, szerintem a legtöbbet már el is felejtettem.
Annyit még hozzáteszek, hogy a pszichiátertől 5.5 évesen kapott diagnózist.
Nem vettem észre és nem vette észre egy tucat szakember se 2-3 éves korában.
Tudtuk, hogy megkésett fejlődésű, hogy le van maradva mint a borravaló minden téren. Születése óta fejlesztésről fejlesztésre hordtuk miatta, otthon is tornáztattuk. Kapott Vojta-, Katona-, tsmt-, hrg-, állataszisztalt terápiát.... Kezelte neurológus, pszichológus, konduktor, gyógytornász, szomatopedagógus, gyógypedagógus, logopédus...
Kaptunk ezerféle diagnózist és jóslatot: a "soha nem fog járni/beszélni"-től a "semmi baja, csak idegrendszeri éretlenség"-ig. Kinövi, behozza - mondták. Azt is megkaptam, hogy az én hibám, én fogom vissza, miattam nem szocializálódik, mert olyan nincs, hogy ne lenne benne rá igény...stb.
8 év alatt egyszer merült fel, hogy autista lehet. Az egyik konduktor gondolt rá, a neuropszichológus meg konkrétan kiröhögte, amikor említettem.
Az oviban sose volt gond, max. az, hogy egy percet se aludt és foglalkozni kellett vele, hogy ne zavarja a többieket, de nem találták furának, magunktól mentünk 5 éves korában a ped.szakszolgálathoz is, hogy az iskolahalasztást megtámogassuk. Ott se szűrték ki, helyette tévesen figyelemzavart diagnosztizáltak és azt, hogy alacsony átlagos intellektusú (nem értettünk egyet vele, de tény, hogy nem bírták jobban felmérni, mert nem volt együttműködő és teljesen más képet mutatott - ez mindig jellemző volt, azt pedig sose vették figyelembe, hogy otthon mit tud).
Mindenhova elvittük, mindent megadtunk neki, ő meg ezerrel fejlődött, nem nyílt az olló, hozta be a társait, egyre kevésbé volt fura, bár a kistestvérével összevetve ordító volt a különbség így is, de mivel annyiszor leráztak, elengedtük az egészet. Elfogadtuk, hogy nem kapunk válaszokat. Fura, fura, de akkor is a miénk. Amíg boldogul, nem érdekel.
Iskolában szűrték ki azáltal, hogy ők nem azt tapasztalták, amit a szakszolgálat leírt. Se a figyelemzavarral, se az alacsony IQ-val nem értettek egyet, viszont a viselkedése problémás volt, ezért felülvizsgálatra mentünk és végre megkaptuk a diagnózist. Olyan volt mintha egy hegynyi kő gördült volna le rólunk.
Mondjuk az azóta eltelt év alatt azért elgondolkoztam, hogy biztos, hogy jó hogy megkapta?
Baromi rossz érzés, hogy akkor "ennyi volt, nincs remény", ezt már nem fogja "kinőni". Minden amivel hitegettek, elillant. Plusz igazán értelme sincs, semmi támogatás nem jár, mert már 10. Ha hamarabb kapjuk, jobb lett volna. Nem rajtunk múlt.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek ment a zöld kéz! Azért kérdeztem, mert én is viszem a fiamat mindenhova (logopedus, orvos, konduktor) de senki nem mondja, hogy baja lenne.
Nála ezek a tüneteket vettem észre:
Lábujjhegyen szeret menni, futni.
Beszéde le van maradva, konkrétan 1 szava sincsen, csak néha-néha 1-1 kiejtett szó (apa, anya, baba)
Ő is forog a szobába és furcsán néz közben.
Nagyon hisztis, olyan tantrum-okat le tud nyomni, hogy csak nézek, nehezen megnyugtatható. Van, hogy veri a fejet a földbe ilyenkor.
Evéssel nincsen gondja, alvassal sincsen.
Meg ugye ha izgatott ő is szárnyaskodik a kezével (vagy hogy mondjam).
Nevére hallgat, szemkontaktust is felveszi. Mondjuk, ha mutatok neki valamit, akkor arra oda szokott nézni.
Beszedfejlodese miatt aggódom nagyon, de mindenki szerint rendben van, bennem mégis ott motoszkál a kisördög, hogy valami nem stimmel. Nem tudom, már hova vigyem, vagy várok én is még, hátha majd az oviban észre vesznek valamit. Amúgy 2 éves és 1 hónapos.
A 9es hozzászólásban amit írtál, azt megvezetésnek hívják talán a szakirodalomban.
Nálunk 1x-2x volt csak.
2. hozzászóló vagyok.
A kézzel szárnyalás pedig a repkedés szakszóval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!