Rosszul érzitek magatokat ti is anyukák, ha rá kiabaltok, vagy éppen valamit nem engedtek meg a gyereketeknek?

Szerintem a kiabálás az nem nevelés, hanem nevelési kudarc.

Velem is megesik nyilván, de igen, rosszul érzem magam, és jogosan.

Ha nem engedek meg valamit és sír, akkor is rosszul érzem magam, de olyankor azt gondolom, hogy sajnos ettől még azt tettem, amit kellett.

A nagyobbik nálunk is 3 éves. Benne a dackorszakban, néha idegőrlő, egyébként egy fürtös kis angyalka, külsőre mindenképpen :D. A kiabálástól rosszul érzem magam, mert többnyire azt jelenti, elfogyott a türelmem. Az, hogy nem engedek meg mindent, nem kellemes, de a gyereknevelés nem csak játék és kacagás. Ez van. Arra próbálok ügyelni, hogy feleslegesen ne tiltsak és ha valami tilos, akkor mindig az legyen. Igyekszem következetes lenni már az elejétől fogva, nem mindig jön össze, na meg néha annyival könnyebb lenne engedni. Alapvetően engedékeny, konfliktuskerülő természetem van. Sírás nálunk is van, ha nem az a követelőzős hiszti, akkor én is sajnálom, de ettől még nem lehet mindent.

Nálad valószínűleg nehezebb, mint nálunk, hiszen egy kialakult rendszeren próbálsz változtatni, ami nagy munka, sok kitartást igényel. Az sem hülyeség, amit 3-as ír. Sok sikert!