Anyukák, hogy lehet ezt elfogadni?
Sziasztok.
Annyira magam alatt vagyok, többször sírok.
Olyan rossz hogy véget ér egy korszak.
Annyira rossz lesz hogy nem lehetünk együtt mindig.
Szeptemberben kezdi az ovit, és már ezen jár az eszem.
Annyira szeretek egész nap a kisfiammal lenni.
Ti hogy tettétek ezen túl magatokat?
A jelent kellene megélned, nem azon picsogni, mi lesz fél év múlva.
Ez az élet rendje, legkésőbb 3 évesen megkezdi az intézményi életet. Minden gyerekkel megtörténik.
Alig vártam. Utána élveztem. 2 évesen ment bölcsibe én meg dolgozni.
Engem már az megviselt, hogy 2 évet otthon lógattam a lábam. Hiába kaptam a csed/gyedet, haszontalannak éreztem magam.
Akik azt mondják otthon 0 inger éri gyereket, ti tényleg sose jártok vele sehova?
Mi hetente kétszer megyünk Kerekítőre, egyszer úszásra, hétvégén egy egész napos kirándulás, heti 5 alkalom játszótér. Szerintem ha foglalkozol a gyerekkel és nem otthon ücsörögtök 3 évig bőven tud szocializálódni.
Ha már közösségbe fog járni 1/3 programra nem fogunk tudni menni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!