Anyukák, hogy lehet ezt elfogadni?

Sehogy. Minden nap sírva ment, én meg kint sírtam. Rá fel évre kezdtem dolgozni. Azóta már középsős de mai napig utalom, hogy keveset lehetünk együtt és csak jobban rajottem, hogy egyáltalán nem hiányzott a felnőtt társaság. Sokkal többet ér ő. Nagyon anyas, mindent együtt csinálunk mégis baromi önálló, eletrevalo, humoros, okos, talpraesett gyerek. De kicseszésnek érzem hogy egy anya 4 órát tölthet a gyerekével együtt egy nap. Amit ébren is vannak.

Szültem még egyet.

Végülis minek valamirevaló embert faragni belőle, amikor maradhat házi kedvenc is egy életre

Nem Magyarországon élek, 11 hónapos volt, amikor újra munkába kellett állnom. Szóval szerintem szedd össze magad...

Rendesen, ez az élet rendje.

Egyszer el kell kezdeni "leválasztani" magatokat egymásról. Ovis lesz, nálatok ezekszerint ez az első lépcső. Ez az élet rendje, el kell fogadni és kész.

El kell fogadnod, hogy a gyerekednek is szüksége van saját életre, barátokra, saját korosztályára.

Isteni volt. Végre dolgozhattam,végre volt lényegében én időm és felnőttekkel beszélgettem. Viszont 1 hetet bent van 2 hetet beteg szóval nem lesztek olyan sokszor távol mint hiszed. Amúgy a kicsi bölcsis nálunk és imádja.

2es, attól hogy szültél még egyet az oviban lévő gyerekkel kevesebbet vagy mert sajnos az kötelező.