Családi házban lakóktól kérdeznék. Így hogy van udvar, a gyermek nem unatkozik, nem igényli a játszóteret?

Szerintem jól gondolkozik a kérdező. Előre próbál tájékozódni. Nos, mi mindent megörököltünk az előző tulajtól. Fa kerti játszóteret, kisházat, épített medencét, stb., csak kicsit fel kellett újítani őket.

Mi elsősorban MAGUNK MIATT költöztünk családi házba, de nekem hatalmas minőségbeli ugrást jelentett az, hogy nem kell mindig rákészülni egy játszóterezésre, könyörögni, hogy menjünk már lefelé/felfelé, mire leérünk szakad az eső, megy a hiszti, hogy indulunk is vissza. Én antiszocc vagyok, utáltam, hogy a játszón ilyen-olyan anyukák és gyerekek vannak állandóan. Valakiket kedveltünk, valakiket nem, de ha éppen ők is ott voltak, akkor ott voltak.

Ehhez képest az udvar nekem szabadságot ad. Két lépés és kint vagyunk, nem kell szorítva a gyerek kezét terelgetnem a játszóig, vinni a homokozó szettet, a babakocsit, a kismotorot, meg a fél háztartást magammal, mert minden helyben van. Nálunk most úgy néz ki, hogyha van kedvünk megyünk játszóra, ha nincs, akkor nem megyünk. Negyed órára van kb. egy, de van hogy csak egy óránk van kiugrani, ilyenkor az udvarban maradunk, vagy sétálunk egyet a környéken, nem megyünk el a játszóig. Kell vele foglalkozni, nem köti le magát 20 percnél tovább, én mégis azt mondom, hogy kényelmesebb, mintha mindig játszóra kéne menni. Ettől függetlenül szoktunk menni, mert kell a szocializáció természetesen. Szóval önmagában szerintem egyáltalán nem elég, de sokat hozzátesz az ember életéhez, ha van.