Lefogási póz orrszíváshoz 2-3 évesnél?

Ezzel én is rengeteget szenvedtem amikor annyi idős volt a gyerekem… Legeslegelőször én még azt sem tudtam eldönteni, hogy a porszívótól fél, mert hangos és ijesztő vagy pedig fáj neki :D

Én annyit csináltam, hogy letekertem a szívóerőt minimumra, úgy azért jobban hagyta és utána pedig orrszívásonként szépen fokozatosan raktam szívóerőt úgy, hogy rá sem jött. Nekem ez segített, de még így sem volt egy egyszerű feladat…

Ez nehéz, mert két kéz kell a művelethez, mivel elfordítja a fejét.

Szóval ha a férjem otthon volt, akkor ketten csináltuk. Ha nem volt otthon, muszáj volt egyedül megoldani, konkrétan magam alá gyűrtem a gyereket, ráültem, és úgy csináltam. Hetekig utált utána, de sajnos muszáj.

Szép szóval hiába is magyaráztam neki, hogy ez az ő érdeke.

A lélektan az első! Te se szereted, ha számodra ismeretlen és kellemetlen dolgot erőltetnek számodra.

Nevezetesen az első alkalom előtt játszd el pl plüssfigurákkal orrszívást vele (hozzáteszem: a mnagyarázatot még nem igazán érti egy 2 éves, inkább 3 éves kortól kísérd magyarázattal előzetesen, amit teszel vele), utána bíztasd, hogy ő milyen ügyes, és adj neki választási lehetőségeket a kivitelezés sikerességét illetően: mondd el neki, ő döntse el, hogyan ül az öledbe, ő indíthatja el a szívót úgy, hogy a te kezedben az eszköz, és eleinte picit próbálgathatja, hogy hozzászokjon, majd egyre hosszabban.

Ha érzi, hogy együttműködés van, és nem teljesen kiszolgáltatott az adott helyzetben, akkor fokozatosan együtt is fog működni még a dackorszakos két éves is. Nem feltétlen fog örülni neki, de lényegesen jobban fogja így elviselni!

#24 szövegértésed nulla.

Épp azt írtam, NEM érdemes magyarázni 3 éves kor alatt, idézem magam a #22-ből:

"hozzáteszem: a mnagyarázatot még nem igazán érti egy 2 éves"

Menj máshova kötözködni, vagy nyúlj magadhoz, aztán megnyugszol, #24.

És tanulj meg szöveget olvasni, pláne mielőtt véleményezed; a záró sorom se olvastad el:

"Nem feltétlen fog örülni neki, de lényegesen jobban fogja így elviselni!"

Lol, látom továbbra sem tudod kifejezni magad, és szerinted én vagyok a hibás?

"Bíztasd, hogy ő milyen ügyes, és adj neki választási lehetőségeket a kivitelezés sikerességét illetően: mondd el neki, ő döntse el, hogyan ül az öledbe, ő indíthatja el a szívót",

Akkor ezt biztosan nem "elmagyarázod" neki, hanem gondolatátvitellel oldod meg? Jaj, ugyan már. Játszhatsz te a macikkal, attól még ugyanúgy nem fog örülni az orrszívásnak.

Nem kell ekkora marha nagy drámát csinálni ekörül. Ha náthás a gyerek, 10 percenként szívjuk az orrát, ráülök lefogom, megcsinálom. Utálja? Igen! De ha nem csinálod, komoly szövődményei lesznek, szóval nem igazán érdekel. Egyébként az enyémek már nagyok, és nem maradt emiatt maradandó lelki sérülés bennük.

#26 (21:15-ös) kérek szépen szakmai érveket, ahelyett, hogy kötözködsz!

Ezen felül szövegértési problémáid vannak:

a kérés nem azonos a magyarázattal!

(És nem a látszatból kellene kiindulnod, mivel sajnos nagyon is kárt okozol a gyerekednek, ha így jársz el, hogy semmi beleszólást nem engedsz neki abba, ami kellemetlenséget át kell élni; temrészetesen nem akármilyen beleszólást, hanem szakmai elvek mentén, úgy, ahogy megfogalmaztam.)

Még egyszer: A KÉRÉS NEM MAGYARÁZAT! Szövegértés...

Kérésként javasolt ilyen, és számos általános helyzetben a dackorszakban levő két évesnek korlátozott számú variációt felajánlani, és megkérni, hogy ezek közül válasszon - így egyszerre korlátozom is értelmes módon, ugyanakkor választási LEHETŐSÉGet is kap tőlem ezáltal.

A kérés tehát nem magyarázat, tanulj meg szöveget értelmezni, kötözködésed helyett.

Két éves korban különös tekintettel szükséges ügyelni a helyes arányokra az engedés-kérés(elvárás) tekintetében, következetesen. Az elvárás/kérés a helyes korlátokra neveli a gyermeket, de amennyiben aránytalanl csak ez kapna szerepet a nevelési attitűdben, az több kárt (frusztrációt) okozna, mint előnyt az érésére nézve.

Ezért az arányossághoz fontos az is, hogy következetesen más téren engedjünk is a gyermeknek - szintén következetesen, mindig ugyanabban, amiben lehet engedni.

Ami meg tilos, az pedig tilos is maradjon következetesen.

Ezen felül empátia is szükséges volna a felnőtt részéről - az, ami belőled láthatólag hiányzik.

A gyerek ugyanis érző lény, nem egy darab sodrófa, akit az öletbe veszel, aztán erőszakot alkalmazol! Ezért hasznos eljátszani pl plüss állatokkal az orrszívás előtt, majd engedni számára némi beleszólást, mi hogyan fog történni (ezért írtam, hogy a felnőtt felügyeletével picit hozzáérhessen, megnyomhassa azt az orrszívót, hogy lássa, mni fog vele történni!).

Benned, 21:15-ös, még annyi empátia se szorult sajnos, mint egy jobb gyermekorvosba, aki legalább plüssöket ad a gyereknek a kezelés előtt / közben, a kezébe ad pl üres fecskendőt, akár előzőleg, hogy megnyomhassa, kezébe vehesse, láthassa, érezhesse az 1-2 éves gyermek akár...

(A #23 voltam egyébként (20:02), jelzem, elírtam a sorszámot, tehát nem 22, hanem 23 voltam.

A #25 azaz 21:09 is én voltam.)

27!

Túlspilázod, túlgondolod. Túlaggódod.

Tudod,vannak beteg gyerekek,akiket állandóan, rendszeresen le kell fogni vérvételekhez,kezelésekhez,vizsgálatokhoz.

A te értelmezésedben nekik már súlyos lelki sérültnek kellene lenniük.

De NEM azok. Egy gyerek nem sérül automatikusan mindentől. Ha a SZÜLŐK stabil idegrendszerűek, pl. nem aggódnak túl mindent,a gyerek is könnyebben túl lesz a számára kellemetlen dolgokon.

Nekem 3 hetes korától kellett lefognom a lányom 5 éves koráig. 3 hetente,majd 3 havonta. Plusz a közben elvégzett random vizsgálatokon is. Annyi vért vettek tőle,hogy a kezein az összes vérvételi pont heges.

És mégse lett lelkibeteg. Pedig még az orrát is szívtam.

És hol van az a fejből való vérvételhez képest....!!

27!

Gondolom te a gyerekekről eddig csak olvastál mert a leírásod alapján nincs sajátod 😀😅🤣