Ugye létezik olyan kisgyerek, aki NEM veri a szüleit?

Csatlakozom az utolsó válaszolóhoz. NEM tudod megelőzni. Ezt úgy mondom, hogy a kisfiam teljesen normális, kiegyensúlyozott családban él, ahol nemhogy senki nem ver senkit, de hangos szó nem hangzik el köztük évi egynél többször. Tévénk pedig 14 hónapos koráig nem volt (azért nem, mert a munkámhoz kellett az internet előfizetés, és a tévét már nem tudtuk volna kifizetni), így mégcsak onnan sem szedhette a verekedést. És tessék: 11 hónapos kora óta rendszertelen időközökben rájön, és üt-vág, harap, rúgdalózik, fetreng a földön. Néhány napig próbálkozik ezzel a viselkedéssel, ilyenkor még az utcán is rámsóz, ha épp nem tetszik neki valami. Utána abbahagyja, mert semmit nem ér el vele. Eltelik néhány hét, akár egy-két hónap is, és újra következik pár olyan nap, amikor verekedéssel akarja érvényesíteni az akaratát. A dolog láthatóan semmivel nem áll összefüggésben (frontok, telehold, apa munkarendje, fogzás, bölcsikezdés...), semmi olyat nem tudok mondani, ami ezzel a viselkedéssel egybeesne. A helyzet annyiban javul, hogy most, 28 hónaposan már szégyelli magát miatta, megvigasztal, és ha üt is, nem olyan gyakran, valamint látványosan ritkulnak ezek a verekedős periódusok.

Egyébként pedagógus és gyógypedagógus vagyok, elhiheted, hogy mindent megtettem, amit tanultam, mástól hallottam, tapasztaltam.

Be fogja fejezni, biztos vagyok benne. Nekem ennek az elviseléséhez kell a legtöbb türelem, ha gyereknevelésről van szó.

Sehogy. Ez életkori sajátosság. 2-3 éves kora között keresi önmagát, és keresi a határait.

Mi is szépen neveltük lányunka, mikor kistesó született sem volt semmi gond, de most pár hónapja igen.

Jött a bodálózás, csípés, harapás, csapkodás, mindenféle. És ilyenkor nem nagyon lehet szabályozni sem.

PErsze rá kell szólni, tudnia kell, hgy mi a helyes, és mi nem, de majd kinövi.

Azt hittem ez minket is elkerül, de nem került el, csak kicsit később jött...

Csatlakozom. Szerintem minden ép és normális gyerek megpróbálkozik ezzel. (odacsap megharap stb.) az is akinek harmonikus a családi légkör, imádják, szeretik, odafigyelnek rá. Az egy másik dolog hogy nem szabad hagyni neki, el kell fojtani már az első próbálkozásoknál.

Nekem áldott nyugis gyerekem volt én is azt hittem, minket elkerül a dackorszak mert 2 éves koráig nagyon nagyon rendes aranyos volt:) Aztán kiderült hogy dehogy kerül el minket a dackorszak, csak később jön.:) Én mindig lefogtam a kezét ha verekedni akart, eltartottam magamtól ha harapni stb. Mi se verjük se őt, se egymást, mégis megpróbálkozott vele mikor nem kapott meg vmit amit szeretett volna vagy nem úgy sikerült vmi. Bár egyébként ez 1-2x fordult csak elő, látta hogy haragszunk emiatt és abbahagyta. Inkább a játékok dobálása volt jellemző rá, de mostmár ezt is kinőtte.

Én is sokszor látok verekedős 1-másfél-2 éveseket de sokszor látom (barátnőméknél is pl.) hogy azt mondja neki az anyuka hogy: Ha még egyszer megütsz, akkorát lekeverek hogy leszáll a fejed...meg ilyenek...

Na most akkor miért gondolja hogy erőszakkal lehet az erőszakra válaszolni?