Meg bántottam a kisfiam, nagyon rosszul esett neki, biztos vagyok benne hogy emlegetni fogja hogyan tehetem jóvá?

Itt tudod mi a marha nagy probléma? Ez: "Apa csak magával van el foglalva, meg azzal hogy tud felpiszkálni aminek 2 ezer forinttal többet költöttem a héten" - még nem tűnt fel, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz? Nem csak tettleg lehet valakit bántalmazni.

Amíg a férjecskédet helyre nem teszed, addig te egyre mélyebbre csúszol, a gyerekek már most is idegroncsok, ez elég világosan látszik. A gyerekek elve átveszik a körülöttük élő felnőttek lelkiállapotát, főleg az anyáét. Tulajdonképpen tükröt mutatnak a viselkedésükkel. És amíg a férjed s*ggfej, addig ez nem is fog változni.

Nem kell jóvá tenni!

Viszont a parkapcsoltodat rakd rendbe.

Igazából az a bajod, mint a legtöbb hasonló káoszos családnak: a férjed csak dísznek van ott, a gyereknevelés meg a mesében létezik.

Első körben a férjeddel kéne valamit kezdened, mert ezekből a dolgokból neki is ki kéne a vennie a részét. Egyedül nagyon nehéz mindent menedzselni. Ha a férjed is részt venne a nevelésben és nem csak csesztetne, akkor te se lennél ennyire kipurcanva és nem mondanál ilyeneket a fiadnak.

A másik probléma a nevelés (már ha van). Egyáltalán nem értem pl, minek kell rohangászni és a kanapéról ugrálgatni a lakásban. Tök balesetveszélyes, meg ezek a dolgok nem arra valók (ki tuja, mit dönt le, mit tör össze), tegyék ezt a játszón. Azért csinálják amúgy, mert nincsenek lefáradva, tele vannak energiával, de akkor sem ez a megoldás. Az egész napos anyától amúgy én is agybajt kapnék, de erről is le lehet szoktatni őket. Nem buták, egy idő után meg tudják érteni, hogy anyának most kell néhány perc nyugi, aztán megint ott lesz velük.

Nekem is két gyerekem van, a nagy 6, a kicsi 2 és fél éves, őt gondolatban párszor már kilógattam az ablakon, annyira dacol, és sokkal szigorúbban fogom, mint a nővérét, de szerencsére partner ebben a férjem is, így sokkal könnyebben fogadnak szót a gyerekek. És mivel szót fogadnak és tudnak viselkedni, simán van időm mellettük másra is, de sok dologba őket is bevonom, ugyanúgy tudnak pakolni, ahogy én, vagy letörölgetni a dolgokat, ahogy én.

Napirend, fegyelem, határok, és egy hosszas beszélgetés a férjjel.

A fiad sajnos nem fogja elfelejteni egyhamar. Azt meg tudom érteni, hogy ekkora teher alatt kibukott belőled, és biztosan nem gondoltad komolyan, de a nagyobbik lányom két év távlatából is nagyon jól emlékszik akár mondatokra is, butaság azt gondolni, hogy majd holnapra elfelejti. A tetteiddel, a figyelmeddel tudod bizonyítani, hogy ez nincs így, és idővel teljesen elhalványul majd az emlék, de az nem holnap lesz.