Egy 1 éves, éppen hisztiző, nyűgös kisgyereknek ér valamit az, ha rákiabál az anyja, hogy "fejezd be, ne készíts ki idegileg!"?

Kívülállóként könnyű ítélkezni.

Én is volt, hogy megkaptam, hogy milyen türelmetlen vagyok a kicsivel és nem fáj az annyira amikor lábon rúg... Aha, nem fáj! Lenyeltem a beszólást, mert a buszon kezdjem el magyarázni, hogy de igen fáj, mert pont a bal térdemet szerette rugdosni, aminek a térdkalácsából még gyerekként egy esésnél letört és betokozódva ottmaradt egy darabka, én pedig minden egyes jól sikerült rúgasnál bepisiltem az inkontinencia és a fájdalom kombinációja miatt?

Van amikor az ember fáradt, ideges, feszült, nyűgös és bármennyire is hihetetlen az anyák is emberből vannak, nem tökéletesek, a gyerekek meg még ha sajátok is, piszkosul idegesitőek is tudnak lenni, főleg amikor pontosan tudják, hogy az ember utolsó idegszálát szaggatják éppen, mert ők is idegesek, feszültek, fáradtak, nyűgösek.

Nyilván nem a folyamatos ordibálásra és szidalmazásra gondolok, de van úgy, amikor elpattan a cérna és az ember rákiabál a gyerekre.

Én egész nap ezt a mondatot hajtogatom a két evesemnek.(fejezd be,hagyd abba,ne csináld)hol halkan,hol hangosan,hol nyugodtan.

Egész nap egyedül vagyok vele reggeltől estig,szeretem imádom de van az a pont amikor már az idegeim a plafonon táncolnak.

Ettől nem érzem magam szarnak.

Te se nézzél le más anyákat,hiszen nem tudhatod kívülállóként mi a baj.

Szóval ne provokald tovább itt a jó népet

Sokszor semmit nem ér, ha ezt mondjuk szülőként egy ennyi idős gyereknek. Viszont sokszor vagyunk olyan szinten fáradtak és agyonhajszoltak, vagy éppen kialvatlanok, hogy már nincs idegrendszerünk mást mondani, vagy máshogyan reagálni.

Egy ilyen korú gyerek még bőven ébredhet többször is egy éjszaka. Szóval sosem tudhatod, milyen kimerült az az anya. Lehet, hogy a te állapotában te sem tudnál már máshogyan reagálni. Egyébként a mai anyák iszonyúan magukra vannak hagyva minden, gyerekkel kapcsolatos dologgal. És ez tényleg egy 24 órás munka, csak addig nem tudja az ember, amíg bele nem kerül. Az én gyerekem 2,5 éves koráig össze-vissza ébredt éjjel... mondhatom, ennyi idő masszív kialvatlanság engem is megváltoztatott, és sokszor voltam ingerült, és türelmetlen. De más is az lett volna a helyemben.

* lehet, hogy az ő állapotában

most olvastam a 14. válaszolót... mintha azt is én írtam volna... soha nem lehet kívülről megérteni, milyen szintű fizikai, és idegi megterheléssel jár egy, vagy több kicsi gyerek éveken át, napi 24-ben. Amikor nulla időd van magadra, kezdve azzal, hogy nem tudsz nyugodtan enni, örömünnep az is, ha egy héten egyszer sikerül nyugodtan hajat mosni, minden teendődet 5 részletben csinálod, mert megszakítja a gyerek, nonstop egyszerre több felé figyelsz, és már nem is emlékszel, utoljára mikor aludtad ki magad. És nem az van, hogy vége a munkaidőnek, jó, akkor leteszem, vagy hétvégén kipihenem magam, vagy szabadságra megyek... Én sem voltam soha életemben olyan szinten kimerült, mint abban a két éven, amíg gyerekkel voltam otthon.