Másnál is ezt csinálja az 1 éves kisgyerek?

Elkezdődött a dackorszak, welcome :)

Pár év és kinövi; kitartást hozzá.

És egy titok, de pszt! Az apjának azért nem csinálja a műsort, mert nem kap hozzá annyi figyelmet. Tanulj az apukától!

A figyelmen kívülhagyással azt tanítod a gyerekednek, hogy amikor neki nehéz, rossz, akkor anya egyedülhagy. Ugyanis egy gyereknek a hiszti állapotában lenni nagyon rossz, ám mivel fejletlen még az idegrendszere, nem tud higgadtan reagálni az olyan érzésekre, amikor hirtelen valamiért dühös lesz, csalódott vagy szomorú. Belekerül ebbe a "hüllőállapotba" és közben még azt is megtapasztalja, hogy az egyetlen akitől segítséget remélhetne, az is elfordul tőle.

3 dolgot kéne megértenie az embereknek:

- az hogy a társadalmunk nem fogadja el a hisztit, attól még a gyermek idegrendszeri fejlődésének kihagyhatatlan állomása

- a hiszti sokszor - ebben az életkorban meg mindig - feszültséglevezetés

- a szülőnek nem feladata megakadályozni a hisztit, de feladata (lenne) hogy érzelmileg elérhető maradjon a gyerek számára, akkor is, ha az éppen ördögüzőset játszik, látszólag elérhetetlen, viszont tele van ilyenkor nehéz érzésekkel, amikkel nem tud egyedül megküzdeni.

Én megnevezem az érzéseit először. Pl. látom és megértem, hogy dühös vagy, mert nem tudtad megcsinálni ezt meg ezt vagy mert nem engedtem meg, hogy kimenj kabát nélkül. Lehetsz dühös. Az a baj, hogy még nem vagy olyan magas, hogy megcsináld/Az a baj, hogy hideg szél fúj, kabátban tudunk csak kimenni.

Ettől ebben az adott pillanatban semmi nem változik még. Azzal, hogy nevesíted az érzéseit a későbbi érzelmi intelligenciáját fejleszted, hogy később már ő maga be tudja azonosítani és meg tudja nevezni őket.

Szóval van még egy fetrengő, ordító gyerekem. Annyit teszek csak - ahelyett hogy ignorálnám -, hogy biztosítom, hogy ott vagyok neki. Megértem, ha dühös és ettől én még szeretem. Ha szüksége van rám, itt vagyok, idejöhet hozzám egy ölelésre. Ezzel, hogy jelen vagyok neki, elkezdem elhordozni a negatív érzéseit, amire ő nem képes még (korából és idegrendszeri fejletlenségéből adódóan). És ez vezet ahhoz, hogy szép fokozatosan, támogató közegben megnyugszik. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy ilyenkor úgy szoktak végetérni a hisztik 10-40 perc múlva, mint amit elvágtak. Ugyanis a gyerek, amint kiadja az összes felgyülemlett feszültségét (ami nem is biztos, hogy az adott szituáció miatt gyűlt fel, csak az triggerelte), kisimul.

Amelyik gyereknek erre nem adnak teret, az hordozza magában. És egyre többször borul meg, mert a hiszti egy természetes feszültséglevezető stratégia a gyerekeknek, addig, amíg nem tudják megtanulni késlelteni és szabályozni az érzelmeik felszínre törését illetve magát a rossz érzést. Ez kb 4-5 éves kor. Lehet büntetni, ignorálni a hisztit, de annak is meglesznek a következményei. Ha a szülők többsége bele tudna lazulni és csak tudomásul venni, hogy ez van, de közben jelen tudna lenni a gyerekük mellett, hogy az ne érezze magát még nyomorultabbul a negatív érzéseivel, akkor sokat tettünk volna egy érzelmileg stabilabb generáció felnövekedéséhez. Ám amíg az a módi, hogy a hisztit el kell nyomni, a hiszti büntetendő, addig sok változás nem lesz. Erre meg a legjobb bizonyíték az lesz, hogy ezt a posztot közel 0-ra fogják pontozni azok, akik nem mernek szembenézni azzal, hogy a gyerekük rossz érzéseit nem tudják befogadni, de közben felrobbannak attól, ha pl a munkahelyen vagy acsaládban figyelmen kívül hagyják, hogy őket hogy érinti egy adott dolog.