Számodra kikapcsolódás egy családi nyaralás kisgyerekkel?

Pihentetőnek nem nevezném semmiképp, de feltöltődésnek igen. Nálunk már ketten vannak, 3 és 1 évesek, nyáron pl voltunk egy hetet Balatonon, oké, hogy nem egy Rodosz vagy Norvégia, de na, nem mertünk a kicsi miatt messzebb menni, de egyáltalán nem bántuk meg. És pedig simán egy apartmanban voltunk, nem is valami szuperluxi hotelben. Esténként ki tudtunk menni a sétányra borozni, fagyizni, sétálni, ezt azért itthon nem tesszük meg csak úgy, mégis csak más hangulatú egy este így. Változatosság nekünk is, a gyerekeknek is. Nyilván nem pont olyan, mint egy barátnőzős este, de én attól még nagyon élvezem és igenis feltölt.

Ugyanakkor az megközelítőleg sem normális, hogy a férjed megengedi magának a haverozást, de neked soha nem adja meg a lehetőséget, hogy kicsit gyerek(ek) nélkül kikapcsolódj. Igenis kell anyaként is legalább néha pár óra csend és nyugalom, amikor nem folyamatosan mások igényeit kell lesned és ugrásra készen állnod minden pillanatban, hanem kicsit elengedheted magad.

3 éve nem pihented ki magad, a férjed minimális erőfeszítést sem tesz,hogy te is kipihend magad,sőt még be is szólogat, erre vállaltok még egy gyereket.Egy ilyen férjem, meg még egy gyerekkel majd most biztos könnyebb lesz.Jah,nem.

És nem veled van a baj, ne értsd félre.

Nekem 2 gyerek van. 2 és 4 évesek.

Egy családi nyaralás simán feltölt. Sőt, mi sokszor úgy csináljuk, hogy elmegyünk általában 3 napra. 2nap csak a család. Ilyenkor csak étterem, én semmit nem főzök, még 1 vajaskenyeret sem csinálok. Takarítani, semmi. A gyerekeket meg közösen gondozzuk férjemmel. Simán kikapcsolódok. 2.nap estére csatlakoznak férjem legjobb barátjáék, ők a kicsi keresztszülei is. Este eliszogatunk, beszélgetünk, feltölt. És a 3.nap pedig átveszik tőlünk a gyerekeket. Pontosabban együtt vagyunk 6an, de ők fogják a kezüket, cipelik a kicsit ha kell, ilyesmik. Ott vagyok, de csak szemlélőként.

A hetköznapokban férjem sokat dolgozik, igy pl fodrászhoz én is úgy jutok el, hogy anyának leadom a gyerekeket.

Illetve havi 1 szombat van, amikor lelépek. Vagy csak egyedül vásárolgatni, vagy barátnőkkel beülni valahova.

Ilyenkor is anya vagy férjemé a gyerekek

19: Szerinted egy gyerek hogy tanul meg bizonyos helyzetekben viselkedni? Úgy, hogy egész életében elkerüli? ;) Abban egyetértek, hogy nem biztos, hogy egy transzatlanti repülőúttal kell kezdeni... ugyan van olyan ismerősöm, aki szerint az ilyen (szoptatott) babával még könnyebb. Ugye a sírás egy része amiatt van, mert bedugul a füle. Jó esetben fokozatosan megszokja a baba/gyerek az utazást, de sajnos lehet olyan passzban, hogy az addig jól viselkedő gyerek nyűgösebb egy úton. Azt én sem szeretem, amikor bedobják a gyeplőt a lovak közé és azzal takaróznak, hogy még gyerek, de hisztiző gyereknél a gyermektelen elkezd háborogni, hogy mé' nem nevelik má' meg, a kisgyerekes meg örül, hogy nem az övé csinálja a fesztivált.

A szülőknek kell hozzászoktatni az utazáshoz, ők ismerik a legjobban, de még a legnagyobb odafigyeléssel és jó neveléssel is lehetnek olyan helyzetek, ami a többi utasnak kellemetlen. Ez persze az utazástól és az utas ingerküszöbétől is függ. Aztán van, hogy két kellemetlenség közül kell kiválasztani a kisebbiket, mint nálunk a 2,5 órás vonatúton, kánikulában, tömött vonaton, bedöglött légkondival és nyithatatlan ablakokkal: Megszoptassam vagy sírjon inkább? Amikor a tűréshatára végéhez közeledett, szoptattam.