Számodra kikapcsolódás egy családi nyaralás kisgyerekkel?

Kikapcsolódásnak nem nevezném, de töltődésnek igen. Fárasztó, de nekem feltöltőek az új, közös élmények. Egy nyaraláson általában olyan programokat szervez az ember, amiket máskor nem biztos. A gyereknek új és izgalmas, sokszor nekünk, felnőtteknek is. Én pl nagyon élvezem, hogy csinálhatok gyerekes dolgokat felnőttként és nem néznek hülyének, mert a gyerekemmel csinálom :D De persze nagyon fárasztó és egyáltalán nem kisimulva térünk haza a nyaralásról.

És igen, szükség van a gyerekmentes töltődésre is, elég önző dolog a férjedtől, hogy úgy gondolja, ez csak neki jár. Az anyáknak recepre kellene írni a gyerekmentes időtöltést

Nem töltött fel ugyanúgy. Szerettem a családi nyaralásokat is, de jó volt néha gyerek nélkül menni valahova. Gyerek nélkül pár óra vagy pár nap, amikor nem kell folyamatosan figyelni, készenlétben lenni.

A gyereknek nem büntetés a nagyszüleivel lenni, hanem öröm. Kölcsönös öröm volt nálunk és nem ugráltattam nonstop a nagyszülőket, de szívesen voltak együtt néhanapján

Én szeretek a gyerekekkel (11 és 3 évesek)nyaralni. Nyilván nem olyan, mint gyerek nélkül, de az is kikapcsolódás.

Mi mondjuk évente 2-3 alkalommal elmegyünk a gyerekek nélkül is pár napra, addig a nagyszülőkkel vannak. Ez is kell, ez másfajta pihenés.

Ráadásul évközben a férjem nagyon sokat dolgozik, este 7 előtt nem nagyon ér haza, úgyhogy szükség van a gyerekes nyaralásra és a kettesben töltött időre is.

Pihentetőnek biztos nem pihentető, de ha jól sikerül, akkor tudok töltekezni az élményekből. Az otthoni rutin hiánya miatt a gyerekgondozás részét fárasztóbbnak érzem. Kivéve, ha van plusz segítségünk. Olyasmire gondolok, hogy a férjem családja minden évben ugyanakkor, ugyanoda megy nyaralni, nagyrészt ugyanazokkal az emberekkel, szóval kiszámítható a környezet. Ide minket is szoktak hívni. Az egyik, hogy itt már kialakult egy rutin, a másik, hogy anyósom szeret unokázni és ért is a gyerekekhez, a harmadik, hogy a többi nyaraló is ismerős, vannak más gyerekek is, játszanak egymással. Így azért kevésbé stresszes. Anyósnak hála még a férjemmel kettesben is lehetnek néha (rövid) közös programjaink.

De ha felmerül egy lehetőség, nálunk is a férjem a lelkesebb, hogy menjünk, én nagyon átgondolom. Főleg, hogy most baba is van a családban és nem tudom, hogy fog viselkedni. Pedig a férjem legalább segít (ugyan a babával többnyire én foglalkozom).

Meg kell találni az egyensúlyt, mozduljatok ki csak ketten ha meg tudjátok oldani, vagy menj el egyedül haverokkal.

Hármasban is jó szerintem, de nem úgy, hogy mindig csak hárman mentek.

NEM!!!

Mind a ketten úgy jövünk haza, mint akiket agyonvertek! Nekünk iszonyat fárasztó, pedig már nem olyan kicsik, 7 és 10 évesek