Hogy telik egy napotok a gyereketekkel/gyerekeitekkel?

Nagyon nehéz, főleg, ha már dolgozó nő vagy mellette. Szívás a sok betegség, amikor hazaérsz a fárasztó melóból egy túlpörgött gyerekkel is foglalkozz. Már nem ugyanolyan az életem, mint előtte, állandóan aggódok érte, de szerencsére a férjem mindenben maximálisan odateszi magát, fele-fele arányban "visszük a boltot".

De nagyon ellensúlyozza, hogy amikor hazaérsz, rohan hozzád hogy hiányoztál, szeretlek. Látni, ahogy felnő, rácsodálkozik az élet apró dolgaira, ami nekünk felnőtteknek már régen megszokott látvány. Türelmesebb, megértőbb, empatikusabb lettem, amióta megszületett.

Nagyjából ennyi, de mindezt meg kell tapasztalni, nehéz így elmondani. Nagyon sok árnyoldala és nagyon sok jó oldala van a gyereknevelésnek.

7kor kelünk, elvisszük a 4évest 8ra az oviba.

Hazajövünk, megetetjük az állatokat. Utána a 2 évesem játszik egyedül, én főzök, takarítok. Ha megunja egyedül jön és segít. Ha végeztem játszunk.

Délben ebéd, utána altatom. 2fele kel, addig énidőzök.

3kor indulunk a nagyért. Hazajövünk, irány az udvar sötétedésig.

Eljátszanak, addig vagy játszok velük, vagy csinálom kinn a dolgom.

Bejövünk, ittbenn játszunk egy kicsit. 7fele vacsi, utána fürdés.

Majd én altatom a kicsit, férjem a nagyot. Kb 9re alszanak, utána férjemmel tvzünk, alszunk.

Reggel felkelünk, férj megy munkába, elviszi a 4 éves kislányunkat az oviba, addig én itthon elkezdem a házimunkát, az állatok ellátását. (Házikedvencek + baromfi, lovak). Kinti, benti munkákat végzek, most még a kertben is tevékenykedek, megfőzök. Ebéd után megyek a gyerekért, ő is van, hogy itthon eszik, aztán alszik, akkor én is pihenek. Délután férj hazaér, akkor ő lepihen egy kicsit, én lefoglalom a gyereket, este együtt játszunk 3-an. Aztán fürdetés, vacsora, alvás.

Szülés óta “háztartásbeli” vagyok, nekem és a férjemnek is megfelel így. Itthon sok mindent megtermelünk magunknak. Azt nem mondom, hogy örökké így fog maradni, valamint olyan végzettségem van, hogy szükség esetén is tudnék mihez kapni. Gondolom, könnyebb így, mint munka mellett, nem is tudom miként managelném, miként lenne idegzetem hazaesni ekkora gyerekhez, annak ellenére, hogy sok nőtársam megteszi. A magánéletem így is gatya. Így is sokkal másabbak a hétköznapjaim, mint gyerek előtt. Nem bánom, nem szörnyű, de sokkal másabb.