Miért van ez? Mit csináljak vele?

3,5 éves ikreim vannak. Az egyiknél hamarabb kezdődött a dackorszak, és brutális. A másiknál később, és nem olyan durva, néha levág egy-egy moderált hisztit, de könnyű megnyugtatni. Viszont a másik... 1 éve minden egyes napunk küzdelem.

Az apjára hallgat, ő határozottan, de nyugodt hangnemben helyre tudja tenni. Ugyanezt próbálom tenni, de nekem nem működik.

Az a baj, hogy a vele való "küzdelem" (nem veszekszem vele, és nem töltök vele sokkal több időt mint a másikkal, csak a kirohanásai miatt jobban oda kell figyelnem rá, nehogy kárt tegyen magában) elvonja a másiktól a figyelmet. Szegény gyakorlatilag csak itt van a szemem előtt egész nap, de folyton a másikhoz kell beszélnem, őt próbálom fegyelmezni, ezzel telik a nap.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Segített valami?