Egy gyerek hány éves kortól fogja fel a külvilágot?

Én őszintén szólva nem hiszem,hogy bármi maradandó kialakul 5 éves kor előtt. Ami meg kialakult,azt felülírják a csalódások,amivel mindenki szembesül. 3-5 éves koráig a legjobbat próbálják nyújtani a szülők általában. Onnantól meg csak rosszabb lesz. Bejönnek az ovis,sulis szekálások, az önkritika, az elvárások...akkor kezdi felfogni a világot a gyerek. Előtte csak burokban van. Pláne manapság,amikor rengetegen 3 éves koráig szoptatják,hordozzák a gyereket,bölcsibe sem adják,úgy bánnak vele,mintha még mindig magzat lenne. Ennek semmi köze a külvilághoz.

Pedig de :) Már magzati korban, de a két éves kor előtti hatások döntik el, hogy hogyan kötődsz anyukádhoz és ez a kapcsolat alapja annak, hogyan tudsz majd kapcsolódni a többi emberhez. Akit várnak, szeretnek, elfogadnak, az teljesen más ember lesz, mint akit elhanyagolnak, bántanak, kritizálnak. Természetesen mindez a genetikai érzékenységen is múlik, de ennek a korszaknak a legújabb vizsgálatok szerint visszafelé még a genetikánkra is hatása van. Pl. terhesen az anya stressz-szintje befolyásolja a babáét és akkor másképp fejlődik az idegrendszere. Vagy bizonyított, hogy magasabb a nárcisztikusok az aránya azok között, akiket sírni hagytak nevelési célzattal. Azok az érzelmi reakciók, amiket adsz egy frusztráló helyzetben, pedig nem is akarsz olyan lenni, tipikusan ebből a tudattalanba beépült tapasztalatokból származnak. Ezeket egyébként fel lehet göngyölíteni, csak marha nehéz és hosszú folyamat, de sokszor elkezd emlékezni az ember olyan korai eseményekre, hangulatokra, érzésekre, amikről önmaga sem hitte volna, hogy emlékszik és mondjuk 40 évig nem is tette. Most hogy ez meditáció, pszichológus, valamilyen élmény, amit a saját gyerekeddel élsz át vagy ha elmész egy régi helyszínre, vagy beszélgetsz a szüleiddel, testvéreddel... De van ilyen.

Akik azt hiszik, hogy csak a konkrét tudatos emlékeknek van közük, ahhoz hogy mi hatott a gyerekre, nem hogy semmit sem tudnak a fejlődéslélektanról, de még totyogót sem láttak életükben...

Az a baj,hogy a spirituális baromságok nagyon begyűrűztek a köztudatba. És mivel gombamód szaporodnak a végzettség nélküli coachok, szülésfelkeszítők stb, csak egyre rosszabb a helyzet. Manapság a vallás visszaszorulása miatt van igény a spiritualitásra, és egész iparág épült rá. Emberek azért fizetnek,hogy valaki megerősítse bennük a hitet,hogy minden ilyen egyszerűen működik a világban, hogy sállálá, hangtál,meditáció, jóga, fujfuj stressz, aztán hirtelen annyira közel kerülsz sajat magadhoz, hogy rájössz: minden és mindenki hibás,csak te nem. De hiszen ezért fizetsz a sarlatánoknak, hogy elhitessék,hogy a világ egy tök egyszerű hely, ha anyád eleget tutujgatott magzatkorodban, és azért lettél elcseszett,mert nem tutujgattak eleget. Az fel sem merül, hogy az élet alapvetően nem egyszerű, a szüleid és a többi ember sem szentéletű remete,akik azért vannak,hogy virágszirmos-holdfényes kamuvilágban pátyolgassák a lelkedet 0-24-ben. Ha barátokat, normális párt, gyereket,sikereket akarsz, akkor ahhoz dolgozni kell. Ez alatt nem azt értem,hogy meditálni,hanem bejárni dolgozni, ezerrel csinálni a házimunkát és áldozatokat hozni. De persze ezek helyett fizethetsz havi 50 rongyot a pszichológisnak,aki majd megszakérti,hogy téged mindig mindenki csak bántott és még 35 alkalom kell,hogy feldolgozd a magzatkori traumáidat.

24. Pont ez az, hogy mindenkinek vannak traumái, a szüleinknek is voltak, a gyerekeinknek is lesznek. De az a jó, ha sosem vagy készen, tudsz fejlődni. A módszer mindegy. De ahogy egy betegség ellen is csak úgy tudsz küzdeni, ha tudod, hogy az vagy és ha tudod, mi a bajod, úgy így van ez a lelki fejlődéssel is.