A dackorszak mennyire viseli meg a szülőket (legfőképpen az anyukát)?

Mielőtt valaki azt hinné, hogy én a gyerekvállalás ellen vagyok, és csak a rosszat látom meg benne, leszögezem, hogy nem.

Csak arra lennék kíváncsi, hogy bár nem minden kisgyereknél egyforma a dackorszak, (van, amelyiknél nagyon durva, és semmi sem használ, de viszont van olyan kisgyerek is, akinél egész tűrhető a helyzet) de sokaknál annyira durva, hogy egész nap szinte csak visít, ordít, rugdos, eltapos mindent, nem fogad szót, az ellenkezőjét csinálja folyton, és még sorolhatnám.

Az lenne a kérdésem, hogy ebbe egyes anyukák nem őrülnek meg, nem amortizálódnak le?

Tudom, a kamaszkor ennél sokkal nehezebb, persze abban is vannak olyan pillanatok, amikor tök cuki.