Mi az, amikor speciális oviba kell járnia a gyereknek? Agresszíó? Viselkedészavar? Fiam 5 éves. Minden jó, bekapcsolódik a programokba, de amikor elfárad, nekimegy a gyerekeknek, felnőtteknek. Igaz, más oviba mentünk költözés miatt.

Mi így voltunk, ezzel a kóddal. Mi volt a megoldás? Elhoztam ebéd után, így a szülők sem utáltak ki, az óvónők sem, és a gyereket is jobban megtűrték.

Segített még, ha bement vele a fejlesztő a csoportba, de nem azért, mert bármit csinált volna, hanem mert figyelt, hogy mikor keveredik bajba, amit általában nem ő kezdett(de ideges lett és erőszakkal, kiabálással oldotta meg, idegállapotban meg elmondani sem tudta, miért olyan, így folyton őt hozták ki hibásnak).

Nekünk később segített egy kis nyugtató hatású gyógyszer, fél év alatt helyrehozta a gondot, beépült a hétköznapi társas gondok stresszkezelése a gyerekbe, utána már nem is nagyon veszi fel, ha valaki eltöri valamijét, elveszi valamiét, véletlen fellöki, gúnyos dolgot mond neki, ráül a padjára, beszól, vagy leszól valamit, amit a gyerekem szeret, elvesz tőle valamit, kizárja játékból, szivatja, viccelődik rajta, kineveti, valami szerettéről mondanak valamit, vagy csak nem megy neki valami és kudarc érte.. minden ilyenre ugrott a gyerekem, felment benne a pumpa, mintha tragédia lenne, beállt ilyen üss vagy fuss stresszhelyzetbe és ütött vagy futott.. de szr volt, érthető is volt, hogy nem bírják, én meg dühös is voltam rá, meg sajnáltam is.. Na ez teljesen elmúlt a gyógyszertől, és 5 évesnek is lehet adni, de ehhez nem elég a ti diagnózisotok(mondjuk ezt úgy sem hagyják rajta, ezért is küldtek pszichiátriára). Most cuki a gyerekem, minimálisan sértődősebb/nyafogósabb/negatívabb, mint a többi, az alapbeállítottsága megmaradt, de gyógyszermentesen milliószor enyhébb, mint volt. Ráadásul segített neki, hogy a düh helyett szomorúságba csapjon a stressz, így többet sír. Amíg korábban megrugdosott valamit és kiabált, esetleg elszaladt ha kiborult a víz a festékhez, gyógyszerrel az elején csak rácsapott ököllel az asztalra, most sír egy kicsit, ha nagyon szégyelli, ha nem, akkor simán feltörli, miközben magában mondja, hogy "a francba rohadt víz" vagy "hogy lehettem ilyen hülye, ki teszi ezt ide"

Szóval még mindig nem tökéletes, de már bőven elfogadható.

Már felírták volna 6 évesen, de akkor még drukkoltam, hogyha iskolelőkészítőbe kerül és más közeg lesz jobb lesz(nem lesz, iskolaelőkészítésbe problémásak járnak), aztán drukkoltam, hogyha suliba kerül(nagyon elfogadó közegbe ment) és le lesznek foglalva folyamatos felügyelettel változik(nem változott, a nagyon elfogadó suliban is kibukott, 31en voltak, több problémás jár az elfogadó közegbe, mint a simába), pillanatok alatt kivettem, átvittem magánba(mert magánban többet bírnak majd, alig vannak gyerekek), de ott sem ment, mert magánba is a problémásak kerülnek és még az oktatást is leviszik a szintjükre. Ott próbáltunk két gyógyszert, egyik sem hatott, akkor még más diagnózisa volt megint.. Aztán nem tudtunk sehova menni, mert aki onnan is menne el van kaszálva és csak az egymi van, lakcímet szereztem és beirattam a körzetes suliba, ami elég gáz környék, de az igazán gáz gyerekeket tanulmányra és viselkedésre kipaterolják. Itt gyógyszer nélkül kezdett, kb 3 hét után beilleszkedett, de ő volt a bandavezér, a legkáromkodósabb, legverekedősebb, kitűnő tanuló, aktív órán.. de bírták, kivéve a tanárok. Jött a gyógyszer, már bírták a tanárok, és barátokat váltott, azok is bírták. Év vége előtt elhagytuk a gyógyszert(0,25öt feleztem le), senkinek nem tűnt fel, mindenki bírja az osztályban, most kezdett újra, minden tök szuper. Annyi, hogy a gyógyszer "butította", a memóriája és a fejszámolási képessége romlott, na meg az órai aktivitása is, mivel volt, hogy elaludt órán, de mivel messze okosabb a többieknél, annyira nem bántam, a beilleszkedés fontosabb, mint az az 5-10 iq pont, és még így is bőven átlag teteje. Most boldog, mindenki bírja, szülinapokra hívják, csak kicsit szenvedős a memorizálás, nem kapásból megy, mint gyógyszer előtt, és mivel a fejszámolás is nehezebb, nehezebben rendezi a gondolatait, szenvedősebb a leckeírás is(ezért nem napközizik), de még így is 5ös átlaga van. Már nem üt dühből(csak ha jogosnak érzi:D), a magatartása gyógyszer óta 5ös. Szegénynek csak az idegei rosszak, sosem volt szerintem más baja, de erre a gondra ráhúztak 5 különböző kódot(majd ezeket leszedegették és egymásnak is ellentmondtak), mert mi lehet a háttérben.. szerintem semmi nincs, szuperérzékeny a stresszre, csak ilyen diagnózis nincs.

Már majd egy éve remek az életünk, suli után 3 különórára is jár, és ha problémás gyerekkel akad össze, még mindig undokabb. Elmegy táborba és összeakad a problémással, nem is tud semmit semmiről, de megérzi, mivel az a gyerek plusz kellemetlenséggel jár, egyből konfliktusaik vannak, most pl úszáson is. Táborban is volt ilyen gyerek, áttették másik csoportba, tádám, semmi gond és felhőtlen öröm. Ezért ő hatványozottan rosszabbul viselkedik "fejlesztő" közegben, úgy kerülöm ezeket a helyeket és embereket, hogy ihajj. Ezen a gyógyszer sem segített, a problémás gyerekekkel(és felnőttekkel) mindig gondjai lesznek, nem bírja őket elviselni, amit tökre megértek, hiszen annak idején őt sem lehetett elviselni.

"Mindig csak ijesztgetik az embert, hogy drogos lesz, minden baja lesz tőle."

Ez nem feltétlenül van így. Például az ADHD miatt amfetaminnal kezelt gyerekek felnőtt korukra kevésbé lesznek hajlamosak a függőségekre, mint a nem kezelt (de érintett) társaik.