Ki hogyan élte/éli meg a kisgyerekes időszakot?
Igaz, hogy kisgyerekkel vannak ám nehézségek bőven, pl. dackorszak, nem alszik még rendesen, sokkal több figyelmet igényel, mint egy nagyobb gyerek, stb.
De mégis sokan meg azt szokták mondani, hogy pont a kisgyerekes időszakot kellene kiélvezni, mert csak egy pár évig ilyen kicsik, aranyosak, tudnak produkálni érdekes dolgokat, megnyílik előttük a világ, viszont jó néhány szülő meg viszonylag utálja ezt a korszakot, és sokan várják, hogy nagyobb legyen a gyerek.
Akkor most az igazság félúton van? :)
Nem. Nincs félúton az igazság. Mindenki más, és más. Mindenki másként éli meg ezeket a dolgokat. Ezért javaslom, hogy te se mások elmesélései alapján alakítsd ki az érzéseit. Figyelj magadra, a gyerkőcödre. Hangolódjatok egymásra.
Kit érdekel a többiek véleménye?! :)
Legyetek nagyon boldogok!
Teljesen gyerekfüggő szerintem.
Vannak könnyebb és vannak nehezebb kisgyerekek.
Én nagyon jól. Három és fél éves a lányom, szinte veszélytelen saját magára, nem igazán hisztis, jól eljátszik egyedül is, átalussza az éjszakát egy pisszenés nélkül, egyedül alszik el. Egy tündér. De ő mindig is egy fokkal nyugodtabb volt, mint az átlag. Boltban suttogva mondta ma: "kérhetek egy nyalókát? 🥹"
Az utcán fogja a kezem, sosem szaladt még el előlem... Szóval, nagy szerencsém van vele.
Gyerekfüggő. Fiam 4.5 eves. Inádom eddig minden percét.
Lányom 2 éves. Vele maga a pokol.
Köszönöm a válaszokat. :)
#5
Oh, megkérdezhetem, hogy miért pokol?
Hasfájás, szepa, most a dackorszak. Születése óta éjjel nappal sír.
Mellette 2 éves, 5-6x kel a mai napig. Kivagyok nem kicsit tőle idegileg
Fiammal másfél éves kortól volt maga a gyönyör.
Vágytam egy másodikra, de tudtam, hogy azt a nehézséget, ami volt a másfél év alatt , nem szeretném újból.
Végül 2 múlt, amikor spirál mellett teherbe estem.
Most 8 hónapos a kicsi és nagyon nem könnyű.
Naponta sírok, mert egyszerre vágyom magányra és társaságra, ami nem megoldható.
A férjemnél pár hónapja diagnosztizáltak egy autóimmun betegséget, szinte mindene elviselhetetlenül fáj, és sokat van távol a munkája miatt, a másik, hogy külföldön élünk semmi segítség.
Várom, hogy a kicsi is elérje a másfél éves kort, remélhetőleg minden könnyebb lesz onnantól
Igazából úgy jó,hogy utólag nézegeted a képeket,hogy jaj de jó volt. Az idő megszépíti. De amúgy egy szenvedés. Ha a város közepén laksz ahonnan minden 2 perc gyalog és van egy csomó pénzed,meg barátnőid,akik pont akkor babáznak,mint te,akkor szuper élmény lehet. És mellé egy csendes,tágas lakásban élsz és van segitséged,akár éjjel is..na AKKOR szuper.
Én örülök,hogy nálunk vége a kisgyerek kornak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!